Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Radó Polikárp: Krisztus jelenlétei

JEGYZETEK i. A kérdés: Mt 13, 16; a felelet: Mk 4, 11 és Mt 13, 11. - 2. „Semper adest et operatur” Liturgikus Konstitúció 35, 2. - 3. Ignatios, Ad Ephes. X. 3. - 4. Ignatios, Ad Magnes. XII. i.- 5. Ua. Smyrnens, I, 1. - é. Ua. Ad Ephes. III, 2. - 7. Ua. Ad Magnes. I, 1. - 8. Ua. Ad Romanos V, 3. - 9. Uo. VII, 1. - 10. Ignatios ad Polyc. III, 1. - 11. Ua. ad Philadelph. III, 1. - 12. Ua. Ad Ephes. VII, 2. - 13. Ua. Od Magnes. VII. 1. - 14. Ua. Philadelph. IX, 1.- 15. Ua. Ad Philadelph. VIII, 2. - 16. Columba Marmion, Le Christ la vie de l’áme, Paris 1917. - 17. R. Philipon, Geistliche Lehre Dom Marmions, Herder, 1955. i. - 18. VI. Pál, Myste­rium fidei 1965. AAS 1963, 773 és Eucharisticum mysterium, 1967. - 19. Myst. fidei, 1963. - 20. Instr. Euch. 1967, n. 9. - 21. Sacra Verbi Dei Celebratio, Liturg. Konstit. art. 35, 4. - 22. ]. A. Jungmann, Wortgottesdienst im Lichte von Theologie und Geschichte, 1964. - 23. „Dei Verbum” 1965. art. 21. Az Euch. myst. 1967-ben kifejezetten két asztalról beszél n. 10. - 24. Instr. eucharistica n. 10. - 25. „exercetur" itt legjobban így adható vissza, Const. Liturg. art. 2. - 26. Const. Liturg. art. 5. és 7. - 27. Mt 18, 20. - 28. Patr. Lat. 37, 1081. - 29. R. Bemard, Das Mysterium Jesu, Herder, 1961. III. 477. k. - 30. Liturg. Konst, art. 7. - 31. De mysteriis c. 8. - 32. Myst. fidei. - 33. Myst. fidei, a végén a Summa Theol.-t idézi: III. q. 73. a. - 34. McGregor, The real presence, Worship 1967. II. 99-104. - 35. Az eukarisztia hatásairól. Vb. Gabriel a S. Magdalena, Geheimnis der Gottesfreundschaft, Herder, 1958. II. 238-241. 273. - 36. Ap. csel. 4, 32. - 37. Kol 3, 12. - 38. Lk 6, 37. - 39. 1 Kor 13, 5. „logizetai” be­számítani, számbavenni, fölírni. — 40. Sirák Fia könyve 19, 10. — 41. Gál 6, 2. - 42. B. Neun- heuser, Liturgie und Mönchtum, 1967. 7-27, az idézet 18. oldalon. - 45. A. Berrar, Die Kern­frage, in: Tagespost 1963. máj. 3-4. és Mediator Dei η. 24. - 44. H. Breucha, in: Seelsorger 1967, 196-198. - 45. Instr. Euch. 1967. η. Ι2. szent Tamás idézete: S. Th. III. q. 79. a, 7. ad. 2. Ahogyan ismert vagyok” (1 Kor 13) Isten megismerését az igazság alapozza meg. Benne rejlik minden megismerés kezdete. Ez a feltétele annak, hogy egy dolog ismertté válhassék, és ez a megismerés lehetősége is az ember számára. Most még rejtett az a tény, hogy Isten mindent ismer; gyökerestől mindent, ami léte­zik. Mondjuk magunknak, szem előtt tartjuk, de nem tapasztaljuk ezt. A dolgok mind elzárt talányok, mint a lét sötét csomói állnak előttünk. Ügy látszik, a megismerés csak akkor kezdő­dik, amikor az ember eléjük kerül, ők maguk, létükben látszólag nem játszanak benne szerepet. Érzékünk szerint akkor is létezne a világ, ha senki sem ismerné — mint ahogy a sarkok jég­mezői is ott vannak, ha pillantást sem vetünk rájuk. Egykor azonban világos lesz, hogy a dolgok ismertsége megelőzi létüket; hogy sohasem voltak ismeretlenek, mert különben nem jöttek volna létre. A dolog léte Isten megismerő tevékenységének a gyümölcse. És csak úgy juthatnak el valódiságukban és lényegükben tudatunkig, ha Isten teljesen ismeri őket. Minden Isten meg­ismerése által létezik, csak mi ezt nem érezzük. Ebben áll a lét zártsága; az a látszat, hogy a világ kezdet és hogy önmagában áll. Ez a látszat a bűn következménye. Ez egykor majd megszűnik, és kinyilvánul, hogy a világ csak azért van, mert Isten megismerte - a világ is, és mi is. Akkor megtudom, hogy csak azért vagyok, mert Isten ismer. Isten előtti ismertségem az igazságom. És olyan mértékben fogok létezni, amennyire életem és cselekedeteim az isteni megismeréssel egybe kapcsolódnak. És olyan mértékben igaz az ismeretem, amennyire az isteni megismeréssel megegyezik. Romano Guardini, Drei Schriftauslegungen c. könyvéből( Würzburg, 19582). 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom