Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Radó Polikárp: Krisztus jelenlétei
retete gyermeke iránt, mennyi illetlenséget, csintalanságot elvisel, mert szereti gyermekét. A testvér iránti szeretet fokmérője a türelem. Krisztus Urunk azután nemcsak a testvérben van jelen, hanem amint az egyház kijelenti: a vándor-egyházban is ott van, amely az örökélet kikötője felé tart. A hit által szívünkben él és szeretetét elárasztja bennünk a Szentlélek által. A vándorló egyházban legkimagaslóbb jelenléte Krisztus Urunknak a hierarchiában való jelenléte. Isten népét Krisztus a pásztorok által vezeti és kormányozza, mert szolgáló hatalmuk Krisztustól származik, aki ezért a lelkipásztorokban jelen van. A jelenlét alaptörvénye Krisztus jelenléteinek létezése valóság és nem utópia. Nagyon fontos, hogy alaptörvényét magunkévá tegyük és az semmi más, mint: az együttműködés az erőt sugárzó, jelenlévő Krisztussal. A Mediator Dei körlevél óta (1947. nov. 20.) a zsinati dokumentumokban is az egyház folyton hangsúlyozza ezt a fogalmat: „Socia opera”, vagyis az együttműködés, betársulás, amelyet a német „Einsatz”, azaz bevetés névert jelez. Helyesen jegyzi meg Burkhardt Neunheuser: „Minél nagyobb a személyes bevetés, annál erősebb a közösség alkata és viszont” [42]. E személyes bevetés nélkül nincsen közösség, hanem csak, amint a szerző mondja: „Herde oder Horde, Rudel”, azaz nyáj, horda, csürhe. Az ember végeredményben egyéni ember élete, egyszer élt személyes élet, kitekintése az el nem hárítható, szükségszerűen bekövetkező halál, amelyet neki kell átélni és ez az ő saját személyiségének utolsó lehetősége. Helyesen jegyzi meg A. Berrar, hogy a kegyelmi élet rendjében nem létezik a technikai eszközök automatikája. Épp ezért a liturgia fő eleme, azaz tulajdon kimagasló eleme belső kell, hogy legyen [43]. Ugyancsak jó megjegyzéseket tesz Hermann Breucha is: „A szeretet mindig személyes aktus. Az eukarisztia ünneplésének célja, hogy személyesen is találkozzunk az Orral, ennélfogva helyes, hogy ilyen személyes találkozásnak helyet adjunk. Ez a csend, amelyben az egyén személyes szavát mondhatja el Istennek és ez lényeges eleme az ünnepségnek. Ez azonban nem: várakozás valami újra, nem lélekzetvétel egy új ének előtt, hanem az összeszedés, a személyes imádság alkalma. Érezni lehet az istentiszteletben, hogy a csend imádsággal van tele vagy pedig csak a semmi ürege” [44]. Ezt az egyéni, rendkívül fontos elemet húzza alá 1967-ben az Eukarisztikus Instrukció: „A szent áldozat bár, akárcsak Krisztus szenvedése, mindenkiért bemutatott áldozat, mégis hatása csak azoknál van, akik a hit és a szeretet által Krisztus szenvedésével összeköttetésben állanak”. Utána pedig idézi Aquinói szent Tamást: „Többet vagy kevesebbet használ nekik áhítatuk módja szerint”. [45]. Sokat hallottunk a találkozásokról, amelyben az Űr jelenlétével gazdagítja az egyházat. Mindnyájan benne vagyunk ebben az egyházban, a világ minden nemzete, faji megkülönböztetés nélkül feketék, sárgák, barnák és fehérek, nyelveknek százai visszhangozzák a szentírásnak és ugyanannak a liturgiának szent szavait. Három év óta mintegy száz új irodalmi nyelv keletkezett a biblia és a liturgia nemzeti nyelvre való fordítása következtében. A liturgia negyedik éve újul meg, egyre egyszerűbb lesz és fönségesebb és közérthető. A látszólagos zavarból azonban nem bábeli zavar támad, hanem VI. Pál pápa szava szerint egy új fratellanza, az emberiségnek egy új megtestvériesülése. 180
