Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 3. szám - TÁVLATOK - Merre tart a liturgikus megújulás?

dik: „Ezek a testvéreink - akik gyerme­keitek, rokonaitok, jóbarátaitok - nem­sokára az áldozópapi rendbe lépnek elő...” - Azután a szentelendőket szó­lítja meg a püspök: „Az Isten igéjét, sze­retett fiaim, mindenkinek osszátok ki, ti is örömmel vettétek .. . emellett hivatás­tok az is, hogy Krisztusban megszente­litek az embereket”. - Új az egész rítus­ban, hogy a püspök a szentelendőkhöz kérdéseket intéz, ez az ún. examinatio: „Akarjátok-e fáradhatatlanul a Szent­lélek segítségével a papi hivatalotokat, mint az ő becsületes munkatársai, betöl­teni?” A kérdésekre mindnyájan felelik: „Akarom!” Hasonló kérdést tesz fel a püspök Krisztus misztériumairól; újabb kérdés az evangélium hirdetésének igaz- hitűségére vonatkozik; a negyedik azt kérdi, hogy a pap hajlandó-e életét egé­szen Isten tiszteletére szentelni. - A hű­ségeskü következik ezután a szokásos mó­don. - A szentelendők azután arcrabo- rulnak és a nép elimádkozza értük a Mindenszentek litániáját. A szentség ki­szolgáltatása következik. A püspök elé járul külön-külön minden szentelendő, ő mindkét kezét fejükre teszi; ugyancsak hasonló módon járulnak a presbyterek elé is. A szentelés ősi szövege ugyanaz, mint a VI. századtól kezdve szokásos, csak prefáció formáját törölték el. - Immár áldozó papok, és ezért a jelenle­vő presbyterek felöltöztetik őket a papi liturgikus ruhákba. - Az új papok tenye­rét ezután a püspök szent krizmával megkeni, mondván, hogy méltók legye­nek az áldozat felajánlására. Miután ez megtörtént, a püspök minden egyes pap­nak kezébe adja a misében használandó kelyhet és paténát, borral és ostyával és azt fejezi ki, ami már megtörtént: „Fo­gadd a szent nép fölajánlását, amelyet bemutatnak az Istennek”. Ezután vala­mennyien a békecsókot kapják és követ­kezik a koncelebrációs mise. A püspökszentelésnek is megvan a le­egyszerűsített és allegorikus vonásaitól megtisztított formája. Római engedéllyel ezt is gyakorolják már, például Anton Hänggi, liturgia-professzor és vezető szakértő püspökkészentelése Solothurn­ban 1968. február 11-én ezzel a rítussal történt (Gottesdienst 1968, 30-31). Ha most az egyházi évre vetjük tekin­tetünket, a megújulás a periferikusról is­mét a központira, a lényegesre irányítja a figyelmet. Nem véletlen, hogy a hús­vét - vasárnap - Eukarisztia gondolat van a Liturgikus Konstitúcióban is ki­emelve. Az egyház életének első idejé­ben az egyházi év sima felületű tenger­hez volt hasonló, egyetlen kimagasló ün­neppel, a húsvéttal és az eukarisztia ün­neplésével megült vasárnappal, a kis hús­véttal. A IV-V. század folyamán buk­kannak elő szigetekként bizonyos hittit­kok, melyeknek szervezett ünneplését ma liturgikus évnek nevezzük. A középkor végére a liturgiában felduzzadtak az ün­nepek, nemegyszer ugyanazt a titkot más és más megfogalmazásban is hozták; a szentek ünneplése olyan méretűvé vált, hogy az fenyegetni látszott a Krisztus­misztériumot. Szükség volt egy bizonyos, egészséges értelemben vett deszakralizá- cióra, az ünnepek csökkentésével, illetve egyes területekre szorításával. A már is­mertetett Ordo Lectionum-ból megtud­hatjuk, hogy a Hetvened, Hatvanad, öt­vened vasárnap megszűnik: Epifániától Quadragesimaig ún. évközi idő lesz, akárcsak Pünkösd után. A Nagyböjt csak az I. vasárnappal, a „Caput Quadragesi- mae”-vel kezdődik és a terv szerint a Hamvazószerda megszűnik. Ilyen válto­zások vannak máig: megszűnik a „Feke­te vasárnap”, mint Dom. I. Passionis, a Virágvasárnap viseli ezt a címet. A litur­gikus év az Ordo Lectionum szerint va­sár- és ünnepnapokon ószövetségi olvas­mányt is nyújt. A hároméves ciklussal valóban „ditior mensa”, gazdagabban terített asztal áll készen az Isten igéjéből (LK. 51). A fő ünnepeken a téma azo­nos marad, de három éven át más és más evangélistától halljuk ugyanazt az eseményt. Pünkösd után az utolsó vasár­nap lesz a Krisztus király vasárnapja. A Nagy hét 1956-ban megújított litur­giája - a Zsinat előtti liturgikus meg­újulás talán legjelentősebb mozzanata - további reformra szorul. 1955-ben ugyan kiváló szakemberek dolgozták ki jó tör­171

Next

/
Oldalképek
Tartalom