Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - TÁVLATOK - Merre tart a liturgikus megújulás?
téneti érzékkel, a Zsinat utáni szemlélet azonban a szertartásokban túlzsúfoltságot, hosszú terjedelmet talál, valamint a nép bekapcsolásának kevés lehetőségét. A Consilium io. plenáris ülésén az 1968 áprilisában előterjesztett tervezet rövi- debb és áttekinthetőbb liturgiát javasol. A legtöbb változás húsvét vigíliájának liturgiájában várható. Felépítése lesz: 1. ünnepi bevezetés tűzszenteléssel, 2. bevonulás a húsvéti gyertyával és a „Praeconium Paschale” (rövidebb megfogalmazása is lesz), 3. a liturgia verbi hat olvasmányt hoz, de abból csak kettő lesz kötelező, 4. a keresztségi liturgia rövidített keresztvízszenteléssel, kereszteléssel és bérmálással lesz egybekötve; végül folytatódik a liturgia eucharistiae az of- fertoriummal. A keresztségnek itt természetesen csak a lényeges része történik, a többit megelőzően végzik el; a tervezet szerint az áldozópap mindjárt bérmálhat is. - így a Nagyhéten a keresztség, az eukarisztia és a húsvét kapcsolata nyilvánvaló lesz; a húsvéti liturgia ráébreszti a híveket arra, hogy itt mindjárt az egész liturgia szívével állunk szemben, s hogy Krisztus húsvéti misztériumának a ke- resztségben lettünk részesévé. A papi zsolozsma a liturgikus megújulás nehéz diója. A. G. Martimort-nak, a kiváló francia liturgikus szakembernek az irányítása alatt nyolc szakbizottság dolgozik a megújításán. A cél az, hogy a zsolozsma a mai viszonyok között élő papságnak lelki táplálékul is szolgáljon, beosztása életkörülményeihez alkalmazkodjék. Egy másik fontos szempont: az ősi gyakorlathoz híven, az Isten népe is lehessen a zsolozsma imádkozója, ami elsősorban a hivatalos reggeli és esti ima, a Laudes és Vesperae esetében jön számításba. A Consilium üléseinek beszámolóiból azt látjuk, hogy a zsolozsma megújítása sok és bonyolult kérdés megoldását igényli, ilyen például a zsoltároké. Még nem látszik véglegesnek, hogy a kéthetes vagy a négyhetes ciklust fogadják-e el. A XII. Pius által lefordított zsoltárok átdolgozása folyamatban van. A végzett munka alaposságára utal a Consilium 7. munkacsoportja szerkesztésében megjelent, ad experimentum kiadott himnusz- gyűjtemény: Hymni instaurandi Breviarii romani (Vatikán 1968. 328. o.). - A LK által kitűzött célt igyekszik megvalósítani. A jelenleg használt himnuszokat visz- szaállítja eredeti formájukba. Közismert ugyanis a VIII. Orbán pápa idején véghezvitt purista-humanista átjavítás, mely sokat elvett az ősi himnuszok erejéből. (Ismert adagium: Kitűnő latinság, de oda a jámborság!) Ez az átdolgozás megszünteti mindazt, ami a görög-római mitológia beszüremkedése a himnuszokba, így kiamaradnak az ilyen nevek: Olym- pos, Styx, Avernus, Numen stb., illetőleg olyan kifejezések, amelyek nem egyeztethetők össze a keresztény lelkiséggel. Az eddigi állaghoz újakat is vesz hozzá. így ez a tervezet, mely tudományos módszerességgel ismerteti a végzett munka szempontjait, 296 zsolozsmahimnuszt tartalmaz. Mindezek a Consilium engedélyével már imádkozhatok és a készítők várják a hozzászólásokat (Notitiae 1968. 39.). Nem mehetünk el szó nélkül még a liturgikus megújulást általában érintő kényes, nem könnyű probléma: az egyházi ének és zene mellett. A népnyelvű liturgiával mintha egyszerre kicsúszott volna a talaj a klasszikus liturgia repertoárjaival rendelkező kórusok lába alól. Az elvileg még mindig hivatalosan első helyen álló gregorián ének is mindinkább rezervátumokra húzódik vissza. Szinte világszerte érezhető a hagyományos egyházzenei irányzat és a liturgikus megújulás szakemberei közötti feszültség. Ennek egyik bizonysága az 1967 márciusában megjelent Musicam Sacram Instrukció, melyet a Consilium már a Zsinat végére elkészített. A Rituskongregáció tagjainak sikerült mintegy két évig elodázni, illetve szövegét közben megváltoztatni. (H. Rennings, Die Instruktion über Gesang und Musik im Gottesdienst vom Jahre 1967. - LJB 1967. 3.) - így érthetők meg bizonyos egyenetlenségek és következetlenségek ebben a pozitív beállítottságú és eligazító összefoglalásban (Ismertetése Teológia 1957. I.). Az Instrukció172
