Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 3. szám - Nyíri Tamás: Hogyan beszéljünk Istenről?

bármilyen természetfeletti oknak, mint magyarázó elvnek a bevezetését. A mai em- ben világosan látja, hogy Isten nem hozható funkcionális összefüggésbe a világgal. A világot „tisztán evilági” nagyságnak tartja. Számára a Nap, a Hold a csillagok nem az Isten fényreklámai az égen, amint már a Genezis szerint sem isteni transzparensek (Gen I, 14-17). A mai ember alapélménye ugyanaz, mint Illés prófétáé: a szélvészben nincs az Űr, a földrengésben nincs az Űr, a tűzben nincs az Űr (vö. I Kir 19, 11-12).

Az elvilágiasodott világtól igen messze van az Isten. Ügy kell élnünk a mai világban, „mint ha nem is lenne Isten” - írja Bonboeffer Hugó Grotius szavait idézve [12]. A mai világban valóban könnyen támad ilyen benyomása az embernek, hiszen nem az Isten alkotásai, hanem az emberi kéz művei veszik körül. Elsősorban önmagával találkozik az ember és nem a természettel, ami már nem közvetíti az Istent. Régebben másként találkoztunk a természettel. Ki voltunk ugyan szolgáltatva a szeszélyeinek, de mégis anyaföldnek tartottuk. Számíthattunk jótékony ötleteire, rábízhattuk magunkat a szerencsés véletlenekre. Ma is van véletlen, de a világ észszerű, józan, tárgyilagos, személytelen, mint az az ember, aki meghódította. A mai világ azért ilyen rideg, tárgyilagos, funkcionális, mert egy nagyon is véges, rövid életű lény építette ki magának, akinek meglehetősen takarékoskodnia kell lehetőségeivel. A profán világ kíméletlensége és keménysége az emberi halandóság megjelenésének új formája. A világ profanitását azért viseljük oly nehezen, mert ez a világ az ember saját halandóságát, végességét, korlátáit tükrözi vissza. A profán világ tükrében saját arcunkat látjuk. Romantikus jelszavak és álmodozások aligha változtathatnak ezen. Hiszen ma már a természet is „mű”: rezervátum, mesterségesen táplált vadakkal és természetvédelmi táblákkal. A természet ma már az ember kegyének köszönheti létét. Ebben a háttérben érthető az a kijelentés, hogy a mai világban nem fordul elő az Isten. Sehol sem látunk közvetlen isteni beavatkozást, hanem csak természeti törvényeket. A nyomorúság sem imára szólítja fel az embert, hanem elkeseredett küzdelemre, hogy szelídítse meg a természetet [13].

A keresztény szociológusok, filozófusok és teológusok egyre inkább hangsúlyozzák, hogy az elvilágiasodás alapjában véve keresztény esemény, még annak ellenére is, hogy csak a kereszténység hivatalos képviselőivel vívott kemény küzdelem árán valósulhatott meg. Az elvilágiasodás eredetében keresztény, mert a teremtő Istenbe vetett hit következetes kifejlődése és megvalósulása. Nem beképzeltség azt állítani, hogy a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapozta meg a világ tudományos szemléletének lehetőségét, s ezzel elindította az elvilágiasodás folyamatát. Csak az istenektől és mítoszoktól megfosztott, teremtett világ lehet tárgya a modern természettudományoknak és technikának. Azzal, hogy a kereszténység a világot a transzcendens Isten teremtményének tekintette, biztosította a szabadságot és önállóságot a világ saját, nem isteni, hanem tisztán evilági határain belül. A görögök nem ok nélkül vádolták meg ateizmussal a keresztényeket, akik valóban kiszolgáltatták a világot az Isten-nélküliségnek: „Beszélnek istenekről — az égen és a földön tudniillik sok istenük és uruk van -, nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk, egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi általa vagyunk” (1 Kor 8, 6). Nem véletlen tehát, hogy a világ technikai humanizálása eredetileg keresztény országokból indult világhódító útjára. Csak úgy alakulhat ki természettudomány és technika, ha a világ nem isteni, hanem szabadon mérhető, manipulálható és kísérletezhető. A kereszténység szabadította fel az embert az „anyaföld” igézete alól, eltörölte a tabukat és tilalmakat, melyek útját állták a kísérletezésnek és kutatásnak. Az ember azóta mer szembefordulni a természettel, amióta Jézus exorcizálta a világot, megtörte „az erők és hatalmasságok” uralmát. Ott jött létre modern értelemben vett természettudomány és technika, ahol a Krisztus-esemény történetileg is megjelent az emberek életében, ahol az önállósodott ter156