Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - Nyíri Tamás: Hogyan beszéljünk Istenről?
nyíri tamäs HOGYAN BESZÉLJÜNK ISTENRŐL? Napjaink egyik legtöbbet idézett vallásfilozófusa Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus. Hitler parancsára végezték ki 1945. április 9-én. Egyik fogságból kelt levelében írja: „Teljesen vallás nélküli korszaknak nézünk elébe... Hogyan beszéljünk Istenről - vallás nélkül? Hogyan beszéljünk Istenről világi módon?” [1]. A New York Times két évvel ezelőtt a következő gyászjelentést közölte: „Atlanta. Georgia. November 9.: Isten, a világmindenség Teremtője, tegnap a késő esti órákban meghalt. Halálát annak a sebészi beavatkozásnak köszönheti, amellyel meg akarták állítani befolyásának rohamos mérvű sorvadását” [2]. A közlemény, amely nem ateista propaganda, hanem szarkasztikus támadás bizonyos „keresztény teológusok” ellen, akik Nietzsche szavait ismételve „Isten halálát” hirdetik, érthe- tőleg heves vitát és nagy visszhangot váltott ki. A legjellemzőbb észrevétel így szól: „Ez volt a legérdekfesztíőbb írás, amit valaha is kinyomtattak. Ebben az életben sohasem találjuk meg Istent, és ebben rejlik életünk legnagyobb tragédiája. Ha azonban abbahagynék Isten keresését, akkor értelmetlenné válnék életünk” [3]. A vitát Gabriel V ahanian kultúrtörténeti műve indította el még 1961-ben, abban az esztendőben, amelyben XXIII. János pápa megindította a zsinat előkészítő munkálatait. Vahanian könyvének címe: Isten halála. Alcíme: A kereszténység utáni korszak kultúrája [4]. Vahanian szerint Isten halála felfogható úgy is, mint merőben kultúrális jelenség, mely abban áll, hogy a hivatalos kereszténység elvesztette hitelét a mai ember előtt. Lehetséges, hogy Isten halálán eddigi vallási-kulturális Istenfogalmunk végét kell értenünk. „Ezáltal azonban annál súlyosabbá válik a kérdés, milyen esélye van annak, hogy az emberről alkotott transzcendentális felfogás és a bibliából táplálkozó kultúra túlélje azt a feltevést, hogy Isten meghalt?” [5]. Ugyancsak 1961-ben jelent meg William Hamilton műve a „kereszténység új lényegéről”, amely szintén azt fejtegeti, hogy milyen lehetősége van a hitnek az Isten halála utáni korszakban [6], Thomas Altizer már „keresztény ateizmusról” beszél [7]. Azt mondja, hogy Isten halálának hirdetése keresztény hitvallás. Ez a leghelyesebb módja annak, ahogyan Istenről beszélhetünk. Hasonló áramlatok Európában is terjedőben vannak. Elég Robinson sokat emlegetett könyvére [8] hivatkoznunk. A woolwich-i anglikán püspök írásának rendkívüli sikere jelzi, hogy milyen közérdekű ez a probléma. A francia nyelvterületről igen figyelemre méltó Jacques ]. Natanson írása, melyet az Esprit című francia folyóirat közölt a múlt év októberi számában [9]. Natanson nem említi ugyan Isten halálát, ehelyett azonban a metafizikai Isten-eszme csődjéről, a „teizmus zsákutcájáról” beszél. Azt írja, hogy a keresztényeknek végre fel kellene fedezniük Isten igazi arcát és olyan nyelven kellene Róla beszélniük, amely kifejezésre juttatná Isten transzcendenciáját. Kifogásolja, hogy még mindig a tradicionális nyelvet használjuk, nem beszél a mai ember nyelvén sem a neotomizmus, sem pedig a bibliai nyelv betű szerinti vétele (littéralisme biblique). Nem szándékunk, hogy részletesen foglalkozzunk azzal az alapvető paradoxonnal, Rogy e teológusok Isten haláláról beszélnek, de továbbra is teológusoknak és keresztényeknek vallják magukat. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy nem az Isten halott, hanem valószínűleg az ő hitük halt meg a mai társadalom egyik leg154
