Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - FIGYELŐ - Radó Polikárp: A teológiai oktatás megújítása a Vatikáni Zsinat szerint
ami már a kérügma problematikájába vezet. e) Kecskés Pál nevezett teológusok tanulmányaiból azt a gyakorlati elvet szögezi le a teológia tanításánál: „Közelebb kell hozni a teológiai tanítást a mai élethez, nehogy erősen elvont, az élettel szembenálló stúdium benyomását keltse. A magát Krisztusban kinyilatkoztató Istennek kell a középpontban állnia, e krisztocentrikus irányban kell találkoznia az egyes tárgyaknak.” Itt tüstént felvetődik a probléma: mutassanak erre nézve egy könyvet, amely félig-meddig 3. Morális teológ a) Tény: a dekrétum rendkívül szűkszavúan szól erről, a manap talán leginkább vitatott disciplináról. „Különleges gonddal kell kiművelni” (speciali cura perficienda est). b) „A tudományos kifejtést a szentírás tanításával jobban kell ellátni.” c) „A hivatás magasztosságát Krisztusban szemléltesse.” d) Hangsúlyozza „a kötelességet, hogy a szeretetben a világ életéért gyümölcsöt hozzunk”. Ez magában — lehet hogy egy már kész programnak jelszavakkal való ellátása, de amíg nem látunk kész könyvet, mely e programot megvalósítja, alig tudunk hozzászólni. Jos. Fuchs SJ. (Theol. mór. perficienda) javaslatot tesz erre vonatkozóan, Gál Ferenc összefoglalta és a püspöki kar elé terjesztette azt. a) A morális tárgya: a kereszténynek elhivatása rKisztusban, nem egyszerűen az emberi magatartás. A hivatás az istengyermekség, s a felelet reá a szeretet. Élete legyen állandó párbeszéd Istennel. megvalósítja a mondottakat. És ez egyúttal átvezet a következő disciplinák tanítására, amelyekre vonatkozóan a dekrétum kijelenti: „meg kell ezeket újítani a Krisztus misztériumával s az üdvösség történetével való elevenebb kapcsolódás által” (n. 16). Krisztus misztériuma — húsvéti misztérium. Az üdvösség története (historia salutis): a Teremtő Isten, az ószövetség Istene, az emberré lett Isten, a ki új szövetséget alapított vére által. — Következő helyen az erkölcstant említi. ia b) A morális feladata: megmutatni, hogyan teremje meg a szeretet gyümölcseit. Nem: elszigetelt erény a szeretet, hanem minden Isten iránti és emberekkel szemben fennálló kötelességek foglalata. c) Nem elég, ha a morális csak a törvények és a bűnők kifejtését adja, támaszkodjék a szentírásra. Mennyiben vonják bele a CIC törvényeit és a sacra- mentológiát: eldöntendő, a morális ne vegye át ezek szerepét. d) Az előadás legyen tudományos, vegye figyelembe az erkölcsi fogalmak fejlődését, az egyházi hagyomány állandóságát, a tanítóhivatal döntéseit, ne legyen kazuisztikus, tartsa maga előtt a konkrét embert. Lényegében ezeket mondja Fuchs és hivatkozik újabban megjelent, de még egészen nem kielégítő, megoldásokra. Mi mindenesetre, amíg nem kapunk újabb és biztosan kielégítő könyveket, aligha tehetünk egyebet, mint addig is a meglevőhöz tartjuk magunkat. 4. Egyházjog és egyháztörténet A kettőt egy kalap alatt tárgyalja a dekrétum. Mindössze a követendő módszert jelöli meg: „Figyelembe kell venni az egyház misztériumát a Zsinatnak az 5. Szent liturgia Nem a tudományról, hanem magáról a liturgiáról jelenti ki a dekrétum, hogy azt „a keresztény lelkiség első és szükséges forrásának kell tartani és tanítani kell a (Lit. konstitúció) 15. és 16. ar- tikulusa szerint”. Ez a két artikulus csak azt mondja, hogy a liturgia tanárainak különleges képzettsége legyen (15) és a liturgiát, mint tárgyat szükségesnek és fő tárgynak (principalis) kell tartani, valamint egyházról szóló konstitúciója szerint.” Részletesen kifejtve olvasható Timkó Imrének feldolgozásában. hogy „mind teológiai és történeti szempontból, lelkiségi, pasztorális és jogi szempontból kell tartani” (art. 16). Ez a magában nem érthető rendelkezés mindjárt érthetővé lesz, ha figyelembe vesz- szük a még 1965-ben, a dekrétum után két hónappal kiadott Instructio de litur- gica institutione-t (1965. dec. 25. szövege: Seminarium 1966, 37—63). Elsősorban nevelési, szemináriumi nevelés szempontjából veszi a liturgiát, mint el61
