Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről

„kézzel fogható, hogy az enciklika elsősorban az amerikai kapitalizmust nyilvánosan ostorozza” (Neue Zürcher Zeitung). A svájci „Christ und Welt” szerint a körlevélben olyan mondatokat találunk, melyek hangnemükben nemcsak kommunista, hanem nemzeti szocialista polemikára emlékeztetnek.

A luzerni „Vaterland” Luigi Longónak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának az enciklikával kapcsolatos fejtegetéseit „júdáscsóknak” bélyegzi. Az ilyen megjegyzések, kínosan és bomlasztóan hatnak a két világszemlélet között kialakult dialógus korában. Longo különben is kihangsúlyozza, hogy a kommunisták és katolikusok együttműködése nem a filozófiai és ideológiai ellentétek elhallgatására, hanem a konkrét problémák megoldására vonatkozik. Az olasz kommunista újságok, „Paesa Sera” és „Unita” elhallgatták azt a részt, amelyben a pápa figyelmezteti a katolikusokat, hogy nem köthetik magukat olyan rendszerekhez, melyek a „materialista és ateista filozófián” alapulnak. A francia „Huma- nité” ellenben kihangsúlyozza, hogya marxisták már régen rámutattak azokra a gonoszságokra — száz évvel ezelőtt —, mint a kapitalizmus következményeire, fejlett és elmaradott országok és népek ellentéteire, amelyeket a pápa ostoroz.

A jobboldali olasz sajtó alaptalan és igazságtalan támadásokat intéz az enciklika ellen. „A baloldali francia katolicizmus arzenálja.” A Vatikán jobboldali szárnyától és néhány katolikus nagyvállalkozótól támogatott „Tempo” azzal vádolja meg az inciklikát, mint a „Katolikusok manifestu- mát” —, hogy tanai megközelítik Mao Ce-tung tételeit. Az egészen veszedelmes „Borghese” támadja a pápát, hogy Marx „Tőké”-jének százéves megjelenése és az oroszországi „bolsevista forradalom” ötvenéves évfordulója alkalmával gyakorlatilag átveszi a marxisták antiliberális és anti- burzsoá felfogását. Tagadhatatlan, hogy ezek az egyház- és pápaellenes körök egészen politikai célokat követnek. A svájci „Tat” visszaidézi, hogy ezek már a zsinat ideje alatt is minden keresztény és haladó gondolkodás, békenyilatkozat, zsidónyilatkozat és a vallásszabadságról szóló nyilatkozat ellenségei voltak. Mindezt azért teszik, hogy felrobbantsák a katolikusok és szocialisták szövetségét és a keresztény demokrata unió helyett uralomra juttassák a jobboldali liberálisokat és neofasisztákat. Ezek a pápaellenes körök — sajnos — még nem értik meg a pápa aggodalmát és nem akarják tudomásul venni, hogy a pápa azért harcol az elmaradott népekért és a szocális igazságosság győzelméért, mert a fenyegető atomháború okát a nyomorúságban és társadalmi igazságtalanságban látja.

Érthető, hogy az Egyesült Államokban meghökkenést váltott ki az enciklika, mert élesen állást foglalt „egy bizonyos kapitalizmus” ellen, továbbá a „gazdasági segélynek” álcázott „neokolonializmus” és a „gazdasági liberalizmus” ellen, mely az amerikai tőkések ideológiája — írja a bécsi pártonkívüli „Presse” alapján a „Magyarország” című hetilap. A „New York Times” majdnem marxista dokumentumnak nevezi és ezzel furcsa módon azt a végkövetkeztetést vonja le, mint a kommunista „Unita”: „Senki sem ismerheti félre az objektív összefüggést az enciklika és a kommunista elmélet között.”

A lengyel közvéleményt tükrözi vissza Janusz Stefanowicz cikke, melyben az enciklikát a zsinat teremtő folytatásának nevezi. (Das katholische Leben in Polen — Slowo Powszechne, 1967. 74. sz.) Az enciklika bátor,

50