Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről

bölcs és merész gondolatai a közvéleményt elektromosították. Nem az egyház hagyományos szociális tanításának folytatása, hanem egy új re- veláció. Az enciklika bölcsessége és értéke a mai katolikus gondolkodás teremtő vívmányainak elismerésében van. „Az egyház autoratatív felfo­gása és a szocialista rendszer elvei közti ellentmondások lassan eltűnő­ben vannak.” A körlevél az Egyház jelenléte a világban. A keletnémet „Begegnung” szerint VI. Pál pápa elődeinek néhány ki­jelentését hatályon kívül helyezte és társadalmi kérdésekben forradalmi úton jár. Állást foglal néhány nyugatnémet lappal szemben, melyek az enciklikát egyoldalúnak, nem egészen meggondolnak, éretlennek, való­ságidegennek tartják. Elítéli azt is, hogy egyes nyugatnémet körök kifo­gásolják, hogy a német befolyás nem érvényesült az enciklika megszü­letésénél. A keletnémet Szocialista Egységpárt tudományos folyóirata (Einheit) jóindulató kritikával pozitíve értékeli. A „Paulus Gesellschaft” marianské-laznéi értekezletén (1967) az encik­likát a marxisták állandóan idézték. Gruppi kiemelte, hogy „megítélése szerint az enciklikában a fő vádlott már nem a kommunizmus és a szo­cializmus, hanem — ha bizonyos mértéktartással is — a kapitalizmus, a kolonializmus és az a liberális szemlélet, amely ideológiailag igazolja a kapitalizmust” (Vigilia). A magyar katolikus sajtó pozitív magatartása ismeretes. Hasonlóképpen jóindulatúnak és pozitívnak nevezhetjük bizonyos kritikai megjegyzések mellett a marxista irodalmat is. A „Világosságiban és a „Népszabad­ságában Tarján Imre foglalkozik az enciklikával: „A pápa a Populorum Progressióval, mely a liberális kapitalizmus bírálatát tartalmazza s a gazdaságilag elmaradott népek: az úgynevezett harmadik világ problé­máinak megoldására keres és javasol — ha nem is konkrét s racionális — megoldásokat, lépést tesz afelé, hogy az egyház megtalálja helyét a modern világban.” Megjegyzéseivel nem akarja tagadásba venni az en­ciklika erejét, mely már első szavaiban is programként hordja a progres­sion Nem akarja lekicsinyelni a körlevelet, sőt előremutató lépésnek tekinti. Számos tekintetben új bizonyítékot lát benne, hogy a katolikusok és a marxisták között sok létfontosságú kérdésben érintkezési felületek vannak. A „Magyar Nemzet” szerint — Zala Tamás — „első olvasásra is érződik az enciklikán szerzőjének vagy szerzőinek életközelsége és francia hatásra valló felvilágosult felfogása. A „Magyarország” elismeri, az enciklika béke ügyét szolgálja: „Kétségtelen, hogy ennek az éncikli- kának hanghordozása drámaibb és élesebben megmutatkozik az az irány­zat, hogy a feszültség enyhítésére törekszik a szocialista országokkal szemben. Feltűnő az is, hogy az enciklika lemond a kommunistaellenes kitételekről.” Az enciklika érdeme A Populorum progressio enciklika összhangban áll János pápa szociális elgondolásaival és terveivel. A II Vatikáni Zsinat szellemi öröksége és folytatása. Az egyház igazi találkozása a világgal. A modern kor szem­üvegén nézi a tennivalókat. Üj színezetet és más hangsúlyt ad az egyház szociális tanításának. Revízió alá veszi az egyes tételeket: az ember és a világ, magántulajdon, államosítás, használati jog, jövedelemelosztás, főr­ől

Next

/
Oldalképek
Tartalom