Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről

Miután hivatkozik elődeinek körleveleire és a vatikáni zsinatra, megállapítja, hogy a szociális kérdés manapság világméreteket öltött. Ezt maga is látta, mikor még mint milánói érsek Latin-Amerikában és Afrikában járt. Ezt tapasztalta a Szentföldön, Indiában és az ENSZ közgyűlésén. A világ fóruma előtt mondott beszédében is védelmébe vette a szegénységet. Szomorú tapasztalatai és a zsinat szelleme sarkallta arra, hogy fölállítsa a „Iustitia et Pax” pápai bizottságot. Ennek az a feladata, hogy az Isten népében állandóan ébrentartsa a mai időktől ráhárított kötelességek teljesítését: Előmozdítani a szegény népek fejlődését, a nemzetek között ápolni a szociális igazságosságot, hathatós segítséget nyújtani a fejlődésben levő népeknek. (Progressus, iustitia socialis, subsidia).

A bevezetés végén közelebbről és konkrét formában megadja az egész enciklika kettős célkitűzését: kialakítani a tökéletes embert és megszervezni az emberi kapcsolatokat (anthropologia — solidaritas). A pápa nem kételkedik abban, hogy ezen a téren minden jóakarú ember együtt fog dolgozni megfelelő tanácsokkal és hathatós cselekedetekkel.

A tökéletes ember fejlődése

Ez a rész is három fejezetre oszlik: felveti a problémát, kifejti az egyház álláspontját és vázolja a teendőket. Az ember vágyódik a boldogság után. A kolonializmus megzavarja a népek egyensúlyát, a szegénység nyugtalanságot okoz, súrlódás van a régi és új világ között. Az egyház terjeszti a kultúrát, hogy az ember több legyen, egyén és közösség felelősségének tudatára ébredjen, a dolgok értékrendje megmaradjon, az ember emberibb ember legyen. A tennivalók között hangsúlyozza a feltétlen és korlátlan tulajdonjog elvetését, követeli a javak igazságos elosztását, megállapítja a munka kettős jellegét és elítéli a nyereségvágyra épülő kapitalizmust. Reformokra van szükség, nem erőszakra. Mindent az emberért, családért, népért, a kulturális haladásért, az Isten és ember felé megnyíló humanizmusért.

Az emberi természetnek velejárója, hogy ment legyen a nyomorúságtól, biztosítva legyen megélhetése, egészsége. Sohasem akar olyan helyzetbe jutni, hogy emberi méltósága veszélyeztetve legyen. Többet akar alkotni, tudni, szerezni, több ember akar lenni. Mégis sokszor olyan körülmények között kénytelen élni, amelyek mindezt illuzórikussá teszik. Ugyanezt mondhatjuk minden népről, de különösen azokról, akik most nyerték el önállóságukat és függetlenségüket. Ezek is fel akarnak emelkedni, hogy az emberi közösségben elfoglalhassák méltó helyüket. A gyarmatosító hatalmak saját érdekeiket, hatalmukat és tekintélyüket védve, mindezt megakadályozták és siralmas állapotokat hagytak maguk után. A monokultúra, az egyenetlen árak és áringadozások, a korlátlan szabadverseny és profitéhség feszültségeket okoztak, ellentéteket szültek, az életszínvonal emelkedését lehetetlenné tették. A gazdagoknak mindene megvan, a szegények csak nagy nehezen jutnak előbbre. Az egyensúly felfordulása mindinkább fenyegetővé válik. A szociális ellentétek világméreteket öltenek.

Mindehhez hozzájárul a földi javak birtoklásának és használatának égbekiáltó igazságtalansága. Egyes országokban a nép bizonyos kicsi rétege élvezi a civilizáció összes gyümölcseit, a nép nagyobbik része nyo41