Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről
Pfeifer Dános VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről Az egyház isteni alapítójának szándéka szerint az emberiség édesanyja és tanítómestere. Elsődleges feladata, hogy a krisztusi üdvösségüzenetet hirdesse, az embereket az örök üdvösségre vezesse, a világot hazavigye Istenhez: Alkotójához és Teremtőjéhez. Küldetésénél fogva mindig gondja volt és törődött gyermekeivel. Az Üdvözítő minden munkája, fáradsága és tevékenysége az emberre irányult, akit saját vérével váltott meg. Isten az embert összekötő kapocsnak teremtette a szellem és az anyagvilág közé. Leikével Istenhez, testével az anyagvilághoz tartozik. Lelke létbehívásának pillanatában már elválaszthatatlan az anyagtól és kiteljesülésének során is annyira az anyagvilághoz van kötve, hogy nélküle nem nyerheti el még örök üdvösségét sem. Sőt az örökkévalóságban is megmarad szubstanciális egysége, a lélek együtt fog élni a föltámadásban megdicsőült anyagi testtel. „Minden embernek egy művet — opust — kell felépítenie, amelybe belejut valami a Föld minden eleméből. Maga alakítja saját lelkét földi napjainak egész során végig, s ugyanakkor közreműködik egy másik munkában — egy másik opusban is —, amely bár szorosan irányítja, de végtelenül túl is szárnyalja egyéni sikereinek távlatait. Ez a mű a világ beteljesülése.” (Teilhard de Chardin.) Az anyag részes volt a bűnbeesésben, részes az érdemszerzésben, de részes lesz a megdicsőülésben is. Maga az Üdvözítő is magára öltötte az anyagot, a Világot, mint köpenyt (amictus Mundo). A megtestesült Ige hatalma kisugárzik az anyagba is, leszáll az alsórendű erők legsötétebb mélyére és Belőle, mint Központból kiáradnak azok az erőhullámok, melyek az ember természetfeletti és érdemszerző cselekedeteit irányítják. Az anyagvilág tehát a minket körülvevő dolgok, energiák, teremtmények ösz- szessége, érzékelhető, mozgó és változatos erőtér, amelynek ölében el- merülten élünk. Egyrészt tehát életünkben lánc, fájdalom, bűn, fenyegető valami, ami elnehezít szenvedést hoz, sebez, kísért. Az embernek ezt az anyagvilágot is meg kell szentelnie, hiszen az is sóvárogva várja Isten fiainak kiteljesülését és a múlandóság szolgai állapotából való felszabadulását (Róm 8, 19—22). Az ember az anyagon keresztül vesz részt Isten teremtői munkájában, az anyagon keresztül hódítja meg és hajtja hatalma alá a természet erőit, az anyag segítségével jut előbbre a tökéletesség útján és csak rajta keresztül kapcsolódik Istenhez. Krisztus még a szentségekben is az anyagon keresztül árasztja az embert megszentelő kegyelmet. Az ember lényege és életének célja tehát nem az anyagtól és az 37
