Szolgálat 88. (1990)
Élet a plébánián - Eszes Éva: Az óvodások pszichológiája és hitoktatása
Ez a gyermek, ez az óvodáskorú, 3-6 éves gyermek: 1) kicsi, egyszerű és tiszta, 2) kíváncsi, 3) játékos, 4) társakat kereső'. Kicsinysége Kicsiny a legszűkebb körben, a családban, a legnagyobb testvéréhez viszonyítva, a szülőkhöz képest. Kicsi, törékeny alkat a felnőttek világában, a tágabb környezetben. De kicsi az óvodában is. Igaz, itt vannak hasonló társai, de felnőttek gondoskodása veszi körül. Kicsiségét teljes valóságában megéli, átéli. Érzi kiszolgáltatottságát. Ugyanakkor teljes biztonságban van, ha éli, érzi, tapasztalja a család fészekmelegét. Teljes bizalommal hagyatkozik az őt körülvevő szülőkre, óvónőkre. Kicsiségéből fakad egyszerűsége. Mindent egyszerűen él át, tapasztal. Érzésein, szívén át lát és hall. Érzékeli a környezet jóságát, szépségét, szeretetét, melegét. De ugyanúgy éli, tapasztalja, ha körülötte nincs rendben valami, ha nem ép a család. Kicsi, és mégis önálló. Külön egyéniség, egyedi vonásokkal, tulajdonságokkal. Én-tudata, öntudata egyre inkább kiformálódik, egyre nagyobb határozottsággal bír. Ez leginkább így fogalmazódik meg: Én akarom! Én csinálom! S mégis érzi kicsinységét, sokszor tehetetlenségét, a nagyra, a felnőttre való ráutaltságot. Legtöbbször a feszültség, a dacreakció épp ebből származik: a vágy és a képtelenség ellentmondásából. Szeretné, akarja, de nem bírja egyedül. Mennyi türelmet, szerető gondoskodást, pedagógiai tapintatot igényel, hogy majd megtehesse egyedül azt, ami az ő feladata, amiben az ő erejére, munkájára számít a környezete! Nemcsak kicsi, nemcsak egyszerű, de ártatlan is. A keresztség szentségében megtisztult az eredeti bűntől. Tudva és akarva nem képes még a bűn elkövetésére. Dacossága, csínytevése, szárnypróbálgatásai, erőlködései, nagyotmondásai általában még nem bűnök, nem bűnösek. Kicsisége, egyszerűsége, tisztasága vonzza magához a nagyok, a felnőttek szeretetét. Vajon nem így vonzotta le Isten végtelen szeretetét, irgalmát az idők kezdetén egy kicsi, egyszerű, ártatlan teremtmény? Az ő dicsőítő énekét azóta napról napra énekeljük, imádkozzuk: "Magasztalja lelkem az Urat, és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben, hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát" (szolgálója kicsinységét). Nincs a gyermekben aggódás, félelem - a megélhetés miatt, az öltözködés, az étkezés miatt. Ez mind a felnőttek dolga és gondja. Neki egy a fontos: őt szeressék, és ő is szerethessen. 61
