Szolgálat 88. (1990)
Élet a plébánián - Eszes Éva: Az óvodások pszichológiája és hitoktatása
Vajon mi, felnőttek, teremtményei az Úrnak - nem kellene-e, hogy ilyen kicsin, egyszerűen, tisztán álljunk az Úr előtt? Rábízva és ráhagyatkozva egészen? Egy dolgot tartva fontosnak, hogy szerethessek, és Ó is szeressen? Kíváncsi Az óvodás kíváncsisága rendkívül erős. Kisebb korában éppen csak nyiladozó értelme beérte a legközvetlenebb környezettel. Most érdeklődése, kíváncsisága szinte mindenre kiterjed. Érdeklődésének a jele ez a kíváncsiság. Megnyílik számára az ismeretlen világ. Elkezd tájékozódni térben, időben és emberi viszonylatokban. Kutatja, keresi az összefüggéseket, okokat. Fölfedezi önmagát és a világot. Fölfedezi az állandóságot és a változást. Mindennek a rendeltetésére kíváncsi: mire jó? nekem jó-e? Önmagával hozza kapcsolatba, összefüggésbe a felfedezett dolgokat, a valóságot. Minden új, minden ismeretlen érdekli. Figyelme kiterjed a kezében tartott katicabogártól, útmenti csigától a felhők járásáig, a csillagos égig mindenre. Sokat segít ebben a kíváncsi korban, felfedező szakaszban, ha gyakran együtt sétálunk, kirándulunk. Beszélgetünk, szemlélődünk, elidőzünk egészen hétköznapi dolgoknál éppúgy, mint a ritkán látottaknál. A látható valóság fölfedezésén át így juthat el a gyermek a láthatatlan Isten felfedezéséig. Okok, összefüggések és összehasonlítások során át jut el az elmélyült gondolkodásig. Kérdez. Beszél. Ha társai vagyunk ebben, akkor megtanulja az ok-okozati összefüggéseket, felfedezi a hasonlóságot, azonosságot, különbségeket. Kapcsolatba kerül a környező világgal. És megtalálja önmaga helyét ebben a világban. Nyitott és fogékony jóra-rosszra egyaránt. Rajtunk is múlik, hogy a jóra, szépre, igazra való nyitottságát, fogékonyságát erősítjük-e. Éppen ebben az időszakban alapozódik és dől el, hogy később kutató, kereső ember lesz-e. Hogy lesz-e belőle feltaláló, esetleg kutató. A gyermek kíváncsisága, keresése - vajon nem a műveiből felismerhető Isten felé vezetnek? Vajon nem a Rejtőzőt keresi-e ebben a mohó keresésében? És vajon nekünk, felnőtteknek, nem ilyen lázas kereséssel kellene keresnünk Istenünket? Játékos Az óvodáskorú gyermek legfőbb tevékenysége a játék. Legfontosabb tevékenységi formája és élettere. Sokkal fontosabb helyet kell biztosítani ennek és hangsúlyt fektetni rá, mintsem gondolnánk. Miért olyan jelentős, nagy fontosságú? Azért, mert ez vezeti be a gyermeket az életbe. Enélkül 62
