Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek
konkrétan megélt marxizmus változataiban meg lehet különböztetni ezeket az (előbb felsorolt) szempontokat és velük kapcsolatban a keresztény reflexió és cselekvés számára felmerülő kérdéseket, illuzórikus és veszélyes lenne, ha valaki elfeledné azt a köteléket, amely azokat gyökeresen összekapcsolja; tehát pl. elfogadni a marxista módszert (4. pont) anélkül, hogy tudatosítanánk kapcsolatát az ideológiával (3. pont); gyakorolni az osztályharcot (1. pont), és elfogadni annak marxista értelmezését, feledve azt a totalitárius és erőszakra alapozott társadalmi típust (2. pont), amelyhez ez a folyamat vezet." Lényegében ezeket az irányelveket ismételte meg 1977- ben a francia püspökök két dokumentuma a keresztény hit és a marxizmus viszonyáról, visszatekintve 30 év tapasztalatára, a marxista-keresztény párbeszéd és együttműködés pozitív és negatív szempontjaira. 2. Párbeszéd hívóit és nem hívóit között az etika alapjairól A jelenkori kulturális és erkölcsi válságban hívők és nem hívők (marxisták és mások), keresztény vagy "szekularizált" humanisták egy bizonyos konszenzust keresnek az etikai alapelvek és a humánus társadalom feltételeinek tisztázásában, kezdve az alapvető emberi jogoktól, a bioetika és környezetvédelem kérdésein keresztül, a szolidáris fejlődés és a világbéke kérdéseiig. A Nem Hívők Titkársága (újabban Pápai Tanács) Poupard bíboros vezetésével, elsősorban P. F. Rodé buzgolkodására, 1981-ben körkérdést fogalmazott meg az "Evilági etika és hitetlenség" témakörben. Összesen 12 kérdésre bontották a témát. A világ püspökeitől, katolikus szakemberektől, egyetemi tanároktól és lelkipásztoroktól beérkezett válaszokat összegezték, majd az 1983-as ülésen még tovább megvitatták neves szakemberek részvételével. Most ennek a dokumentációnak az anyagát felhasználva11 vázoljuk az etikai kérdések (erkölcsi értékek) körüli "konszenzus" eredményeit. Szekularizálódás és etika Mindenekelőtt a jelenlegi helyzet vázolásához tisztáznunk kell a szekularizálódás fogalmát, amelyet (P. G. De Rosa SJ nyomán) három szempontból vizsgálhatunk: a) Történeti: jelenti azt az elvilágiasodási folyamatot, amely a középkor végén kezdődött, és a mai "kereszténység utáni" korhoz vezetett: felszabadulás az egyház "gyámkodása" alól, a lelki és politikai hatalom szétválása, eltávolodás a kereszténységtől és az egyháztól gondolkodásban és cselekvésben. Marx, Nietzsche és Freud nyomán ("a gyanú mesterei", Ricoeur 32
