Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek
kifejezésével) kialakult a teljes evilágiság, szekularizmus, amely Isten, ill. a természetfeletti gyökeres tagadása, elvetése. "Semmi más, csak a Föld!" "Az ember számára az ember a legfőbb lény!" - Rögtön jegyezzük meg, hogy a zsinat (GS 36) elismerte a földi valóságok jogos autonómiáját, tehát a szekularizáció pozitív mozzanatát; ugyanakkor határozottan kizárta a sze- kularizmust, amely szerint "a teremtett dolgok nem függnek az Istentől, az ember a Teremtőre való tekintet nélkül rendelkezhet velük". Hiszen "a teremtmény a Teremtő nélkül a semmibe zuhan"; "ha Isten feledésbe merül, maga a teremtmény érthetetlenné válik." Persze, a helyesen felfogott transzcendencia nem jelenti azt, hogy Isten vetélytársa az embernek, hanem éppen az ember teljes (isteni) kibontakozását biztosítja. "Isten dicsősége az élő ember." (Iréneusz) b) Filozófiai-teológiai jelentés: ez a történeti fejlődés kettős irányának felel meg. Egyrészt az evilági valóságok jogos autonómiáját állítja és igazolja azzal, hogy a teremtés helyes eszméjére hivatkozik: Isten a teremtett valóságoknak megadta a saját önállóságukat, "természetüket" létfokozatuk szerint; az embernek pedig az akaratszabadságot, hogy önmagát határozza meg: befejezve a teremtést, befejezze önmagát is. A világ - paradox módon- éppen mivel létében és működésében teljesen Istentől függ, azért autonóm, vagyis önfelülmúlással "felfejlődik". Ugyanígy - más síkon - az ember a kegyelemtől függve szabadon határozza meg magát. Isten nem a teremtmények helyett cselekszik, hanem cselekvőkké teszi őket: "Dieu fait se faire les choses." (Teilhard de Chardin) Viszont az ateista humanizmus, a teljes immanentizmus (szekularizmus) ideológiája, akár szcientista vagy pozitivista, akár metafizikai meggondolásokra támaszkodik, nem felel meg az igazságnak, a keresztény világnézetnek. Ennek illusztrálására egy idézet Heller Ágnestől12: "Az emberi emancipáció az ember önfelszabadítási folyamata mindenfajta transzcendenciától. A ’nembeli lényeg’ elidegenedettségének feliszámolása az az út, mely ehhez az emancipációhoz vezet. Ezért harcolnak- mint láttuk - forradalmi marxisták és forradalmi keresztények egyaránt. A szent család titka azonban - valljuk Maxszal - a földi család. Ha az emberi emancipáció megvalósul - és föltéve, hogy megvalósul -, az embereknek nem lesz többé szükségletük arra, hogy higyjenek bármiféle transzcendenciában. Ha az emberek tudatára ébrednek annak, hogy sorsukat maguk irányítják, hogy értékeiket maguk alkotják és választják - és ennek csak akkor ébrednek tömegesen tudatára, ha sorsukat valóban maguk irányítják, ha értékeiket valóban maguk választják -, akkor nem lesz többé vallásos 33
