Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Szent Bernát és a modern autonóm ember

akik egymást szeretik, ez a szeretet teszi boldoggá. (SC 83,4: II, 301.)

A szeretetben több fokozat van. A legtökéletesebb a Jegyes szerelme; ennek a Jegyesnek a szépségét kívánja meg az Ige. Bernát számára az az igazán szép ("decor") a Jegyesben, amit az Ige maga megkíván. S ez nem más, mint az Igéhez való hasonulásban egészen megtisztult, az Ige fényében ragyogó emberi öntudat, de nem az önmagát a tömegtől távol tartó individualista remete öntudata, hanem azé az egyéné, aki a maga egyedi szubjektivitásában az egészen megtisztult emberiségnek, a tökéletesek Egyházának az öntudatát éli meg (O Epi 2,2: IV, 320), aki egészen az Igének ajándékozza önmagát, és lelke minden szépségét Neki köszöni (SC 85,10: II, 314).

Már ebből a rövid vázlatból is kiderül Szent Bernát megkapóan modern érzékenységű humanizmusa. De vázlatunk nem lenne teljes, ha elhanyagolnánk Bernátnak a testre vonatkozó gondolatait. Igaz ugyan, hogy Bernát számára az ember szellemi lény, akinek azonosságát szabad, tudatos önbirtoklásban, szabad, teljes Istennek adottságában látja. (Ez az Istennek adottság, az Isten akaratával való egyesülés forrása az embertársak szeretetének is.) S ennek a szabad önbirtoklásnak és Istennek adottságnak a bűn miatt romlandóvá vált test az akadálya: még ha az Istennel egyesült lelket nem is viszi többé bűnre, mégis ezer igényével, nyűgével földhöz tapasztja az embert. Ennek ellenére a megváltott emberi test szükséges az eszkatologikus emberi lét teljességéhez. Az emberi test paradox szerepe éppen abban áll, hogy csak a föltámadt és megdicsőült tesben tudja az ember szellemi mivoltát, azaz maradéktalan önbirtoklását és Istennek adottságát megvalósítani. A halál után és a feltámadás előtt a testtől elválasztott, üdvözölt lélek annyira kívánja a testét, mint önmaga integrális "részét", hogy addig nem tud teljesen önmagáról megfeledkezve Istenbe merülni, míg a feltámadt, Krisztus testéhez hasonult testével nem egyesül. Azonban a lelki ember, a "Jegyes" teste már itt a földön is elővételezi az eszkatológiában betöltött szerepét: az Igazság fényében tündöklő lélek kisugárzik a testre is:

Miután e szépség fénye betöltötte a szív mélységeit, kifelé is sugároznia kell: mint a véka alá rejtett szövétnek vagy a sötétben világító világosság, nem képes rejtve maradni. A test, a lélek képmása magába foglalja ezt a fölragyogó és sugaraival szinte feltörő világosságot: szétárasztja tagjaira és érzékszerveire, hogy ettől ragyogjon minden tette, szava, nézése, járása és nevetése, ha ugyan nevetésnek lehet nevezni azt a derűt, amely tiszteletet ébresztő komolysággal párosul. (SC 85,11: II, 314.)

Szent Bernát test iránti tisztelete is az Isten szeretetének megértéséből fakad. Tudniillik az Isten a legalacsonyabb valóságot is, a nyomorult testet,

22