Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Szent Bernát és a modern autonóm ember

irgalom helyett inkább a felháborodás indulata vezet, akkor inkább ítélkezel, mint segítesz. (Hum 13: III, 26.)

Ha önmagamat az Igazság (az Isten) fényében megismerem, már nem tarthatom különbnek magamat egyetlen embernél sem; el kell ismernem, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, és osztozunk a bűn okozta közös nyomorúságban; mindannyian rászorulunk arra, hogy Krisztus szeretetből magára vegye bűneink terhét, és így megváltson. Tehát, Krisztus ember iránti irgalmában részesedve, lassan megtanuljuk Krisztus irgalmas szeretetével elviselni önmagunk nyomorúságát, és a mások nyomorúságát úgy éljük meg, mintha a sajátunk lenne. így a Krisztus szeretetét magunkévá téve egyszerre egyesülünk minden testvérünkkel - és Krisztussal magával, akinek irántunk való teljes önátadását viszonozni akarjuk, és az Őáltala kapott szeretet erejében viszonozni is tudjuk. így nemcsak az Istentöd és az embertársainktól való meghasonlás szűnik meg, hanem az önmagunkkal való szembenállás állapota is. Hiszen a lélek önmagával való egységét nem torzítja el többé a lelkiismeret és a hamis öntudat kettőssége, a szabad akarat már nem önmaga foglya a bűn szolgaságában. "Az Igazság tündököl öntudatában, és az öntudat az Igazságban látja önmagát." (SC 85,10: II, 314.)

Szent Bernát szerint ez a szabad személy útja a hamis önmegvalósítástól és a hazug önfelülmúlástól az igaz önmegvalósításig, amelyben a megtért bűnös két irányba is túlhaladja önmagát: együttérző szeretetben minden embertestvérével azonosul, és egészen átadja magát Krisztusnak úgy, hogy önmagából semmit sem tart meg önmagának. Éppen ebben az önmaga kettős túlhaladásában lesz a lélek igazán önmagává olyan mértékben, amennyiben képes az Ige szeretetét viszonozni, és e kölcsönös szeretetben az Ige és a lélek egymást kölcsönösen boldogítják:

A teremtmény a lélek minden megmozdulása, érzékelése és érzelme közül egyedül a szeretetben válaszolhat Teremtőjének; ha nem is egyenlő síkon, de a hasonlóság alapján kölcsönös kapcsolatot teremthet vele. Tudniillik ha haragszik rám az Isten, nyilván nem fogok én is hasonló haraggal válaszolni. Inkább félek, reszketek, és bocsánatért esdeklek. Ha megvádol, nem fogom a vádat viszonozni, inkább elismerem, hogy neki van igaza. Ha elítél, nem ítélem el az Istent, hanem imádom. Ha üdvözít, nem várja el tőlem, hogy én Őt üdvözítsem. Hasonlóképpen nem szorul rá arra, hogy bárki is megszabadítsa Ót, aki mindenkit megszabadít. Ha uralkodik, nekem szolgálnom kell; ha parancsol, engedelmeskednem. Itt nincs helye kölcsönösségnek. Nem kívánhatom, hogy nekem szolgáljon, vagy nekem engedelmeskedjék. Most már látod, mennyire más a szeretet kapcsolata. Ugyanis, amikor az Isten szeret, semmi mást nem akar, mint hogy szeressék. Hiszen nem másért szeret, mint hogy viszont szeressük. Tudja, hogy azokat,

21