Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gondolatok Jézus evangéliumának erkölcsi értékrendjéről
a valóság és igazság továbbadásával hidakat építsen embertársai felé. Az emberi szó hivatása, hogy az igazat és jót közvetítse. Talán egyetlen értékkel sem élt vissza az ember annyira, mint a szó ajándékával és a beszéd képességével. Szavai által az ember nagyon sokszor nem hidat épít embertársai felé, hanem inkább válaszfalakat, nem közvetíti, hanem elrejti az igazságot, az emberek testvéri közösségét nem építi, hanem rombolja. Századunk több politikai rendszert is látott, amely teljes egészében hazugságon alapult, amelyben könyv, újság, rádió nap nap után évtizedeken át szinte kizárólag valótlanságokat közölt, amelynek uralma alatt a világ népessége jelentős hányadának állandóan a hazugság légkörében kellett élnie, s az egyszerű túlélés érdekében minden egyes polgárnak is szüntelenül hazudnia kellett szavaival, mosolyával, tapsával. De ezt korántsem kell úgy érteni, mintha a szabad társadalmakat elkerülné a hazugság. A piacgazdálkodás egyik negatív sajátsága, hogy a szabadsággal visszaélve, rábeszéléssel, reklámokkal, híreszteléssel nagyon sokan jónak mondják a silányat, fehérnek a feketét, igaznak azt, ami koholt, és szépnek azt, ami csúf. Hazudni nemcsak szavakkal lehet, hanem viselkedéssel is. Emiatt nevezte Jézus a farizeusokat képmutatóknak, és hasonlította őket "fehérre meszelt sírokhoz", "amelyek kívülről szépeknek látszanak, de belülről tele vannak... undoksággal" (Lk 23,27). Vannak emberek, akiknek egész élete hazugság, és ha valaki sokáig hazudik életével másoknak, végül még maga is elhiszi, hogy a máz az ő igazi énje. Teljes megtérésre van szükség ahhoz, hogy az ilyen ember szembe tudjon nézni igazi önmagával, és felfedezze, kicsoda és milyen is ő valójában. Mert aki hazugságban él, az nem is él tulajdonképpen. Csak a valóság létezik, azon kívül nincsen semmi, minden egyéb káprázat csupán. Csak amikor hajlandó elfogadni és vallani az igazságot, kezd az ember igazán élni. Viszont a teremtés minden részigazsága és esetleges valósága végső soron azon alapul, aki magának a "Vagyok, aki vagyok" nevet adta. Isten, aki az örökkévalóság időnkívüliségében egyszerűen van, és a lét teljes gazdagságát magában hordja, ez az Isten az abszolút valóság, minden igazság szikla alapja. S mint az egész lét, úgy minden emberi szó igazsága is ennek az Istennek az örökkévalóságban kimondott egyetlen Szava, az örök Ige függvénye. Ezért állíthatja magáról a megtestesült Ige, Jézus Krisztus: "Én vagyok ... az igazság." (Jn 14,5) Ennek a Szónak az abszolút igazságából részesedik minden igaz emberi szó, minden igazságban élő ember. Míg a hamis ember eltaszítja magát ettől a végső Valóságtól, és 14
