Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gondolatok Jézus evangéliumának erkölcsi értékrendjéről
bebörtönzi magát a nemlét sötétségébe, az igaz embert ez az Igazság szabaddá teszi (vö. Jn 8,32). 5. Telhetetlenül vagyont harácsolni - Isten szegényeként megelégedni azzal, ami szükséges Míg Jézus alig beszél a lopásról vagy javak másféle eltulajdonításáról, gyakran szól a gazdagság veszélyeiről, és országa örököseinek mondja a lelki szegényeket (vö. Mt 5,3). A Máténál radikálisabb Lukács-evangéliumban Jézus minősítés nélkül egyszerűen a szegényeket nevezi boldogoknak, és a gazdagokat keményen megfenyíti (Lk 6,20.24). A történelem során sem a gazdagság és fényűzés nem ért el olyan méreteket, mint ma, sem a szegénység, éhezés és nyomor nem taszított annyira mélyre és olyan tömegekben embereket, mint napjainkban. Tény, hogy sok gazdag ember felelősségtudattal és szociális érzékkel kezeli vagyonát abban a helyes meggyőződésben, hogy nagyobb tőkével olyan, a társadalomnak hasznos intézményeket lehet létrehozni, amelyekre kisemberek vagyonkái elégtelenek lennének. De talán ezeknél a lelkiismeretes gazdagoknál még nagyobb számú az olyan pénzes ember, aki tobzódik a jólétben, sötét üzletekkel értelmetlenül halmozza vagy esztelen költekezéssel féktelenül fecsérli a milliókat. Az ilyenekre vonatkozik Jézus figyelmeztetése, hogy nehéz a gazdagoknak bejutni a mennyek országába (Mt 19,23-24), az ilyenek ellen fakad ki Jakab apostol keserű szavakkal (Jak 5,1-6). Önmagában is balgaság millió dolláros karórát viselni, vagy harminc Rolls Royce kocsit tartani; de égbekiáltó bűn így élni akkor, amikor az emberiség nagyobbik része leírhatatlan nyomorban sínylődik. Mert mint Isten nagy családjának tagjai felelősek vagyunk egymásért, a tőlünk talán távol, a harmadik világban nyomorgó testvéreinkért is, és ki-ki tehetősége szerint felelős. Isten a világ természeti kincseit az emberiségre bízta (lásd Tér 1,28-30), hogy azokkal sáfárkodjék, azokat szükségletei szerint használja. Igaz, hogy az egyes ember magántulajdon formájában részesedik a föld javaiból; de a magántulajdon birtoklásának joga, bár szent, nem abszolút. A gazdagnak és a jómódúnak kötelessége komoly áldozatokkal segíteni a nyomorgókat. A kalkuttai Teréz anya egyik Amerikában tartott előadásának a mottója volt, hogy nem elég a feleslegből adni - úgy kell adni, hogy az fájjon. Az éhezőnek juttatott étel, a hajléktalannak juttatott lakóhely nem könyör- adomány, hanem az ember legalapvetőbb jogainak a tiszteletben tartása. A 15
