Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gondolatok Jézus evangéliumának erkölcsi értékrendjéről
kiegészítik egymást. Míg a házastársak mindennapi életükben Krisztus és az Egyház közötti szerelmi kapcsolatot szimbolizálják, gyermekeikben pedig ennek a szerelemnek a termékenységét jelenítik meg, a pap vagy szerzetes földi társtalanságában Krisztusnak mint az Egyház jegyesének eljövetelét, a parúziát hűségesen váró szűzi Egyházat, a menyasszonyt teszi láthatóvá. így a két életforma az üdvösségtörténet jelen szakaszában élő Egyház kettős állapotának jelképe: bár megváltottságunk befejezett tény, mégis, ugyanakkor hátra van még a tökéletes beteljesedés; egészen meg vagyunk váltva, de megváltottságunkat most még nem láthatjuk, nem tapasztalhatjuk meg teljesen; egyszerre élünk megváltottságunk, Istennel való békénk, barátságunk, Istenben lakásunk örömében, és az Isten színről színre látása utáni vágyakozásban. A két életforma mindegyike intés a másik számára: a házas keresztények Isten szerelmes terve beteljesedett voltára emlékeztetik a magányosokat; a cölibátus állapotában élők Jézus várt, végső eljövetelére és a jövendőben bekövetkezendő, előttünk álló dicsőségre figyelmeztetik a házasokat. 4. Saját vagy mások érdekében korlátlanul hazudni - az igazságot mondani és igazságban élni minden áron Ismét a hegyi beszédben tanította Jézus: "Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjetek hamisan! ... Én pedig azt mondom nektek:... így beszéljetek inkább: az igen legyen igen, a nem legyen nem!" (Mt 5,33-34.37) Jézus szavaiban a kimondott állítás az eskütételre vonatkozik, de az állítás mögött az igazmondás kötelességének kérdése van jelen. Ha a régi törvény csak a hazugságra vonatkozó esküt tiltotta meg, Jézus mindenfajta esküt megtilt azzal a megfontolással, hogy tanítványai között ne legyen soha szükség esküre, annyira magától értetődő legyen, hogy mindig az igazat mondják. Szintén Machiavelli fogalmazta meg az államigazgatásnak azt az elvét, mely szerint egy ország vezetőjének fő feladata a szimuláció és a disszi- muláció: azt a benyomást kelteni másokban, hogy az országnak nagy titkos erőforrásai vannak, bár azok valójában nincsenek meg, viszont nem mutatni a valóban meglevő (katonai) erőt. Persze kicsiben ugyanezt teszi játék közben a kártyajátékos is. Ha ellenfeleivel szemben a maga biztonsága érdekében az államnak szüksége is van titoktartásra, és nem kell elárulnia sem erejét, sem gyenge pontjait, egyes emberek és barátok között ugyanez az alapállás nem állhat fenn. Az ember azt az adottságát, hogy gondolatait, értesüléseit szóban vagy írásban másokkal közölni tudja, arra kapta, hogy 13
