Szolgálat 86. (1990)
Eszmék és események - Barna Gábor: Bálint Sándor, a néprajztudós
átmeneti megszüntetése és a későbbi személyes megpróbáltatások ellenére szorosan összefonódott a szegedi egyetemével egészen az 1960-as évek közepéig, amikor koholt vádak alapján bíróság elé állították, elítélték és nyugdíjba kényszerítették. Nem ekkor szenvedett először nézeteiért. Életrajzában maga írja: "A pálya sokszor megpróbált, nem kényeztetett el, de soha meg nem keseredtem; a hivatástól, a szolgálattól egy percre sem távolított el." A mellőztetéseket fokozott munkával tette elviselhetővé. Naplójegyzeteinek közreadása bizonyára sok mindent elárulna nemcsak önmagáról, hanem akkori közállapotainkról is. Az első félreállítás után jelent meg a Szegedi szótár két kötete 1957-ben, amely máig legjobb tájnyelvi szótárunk. A nyugdíjazás utáni másfél évtized pedig - amelynek nagy anyagi gondjain a hű barát, Hamvas István alsóvárosi plébános igyekezett segíteni - a termékeny összefoglalások, a nagy szintézisek időszaka volt. Ekkor írt munkái a magyar néprajztudomány európai szintű teljesítményei, nélkülözhetetlen kézikönyvei lettek. Már három kiadásban (1973-ban, majd 1978-ban és 1989-ben) jelent meg Karácsony, húsvét, pünkösd című könyve a nagy ünnepek hazai hagyományvilágáról, s ezt egészítette ki az Ünnepi kalendárium két kötete a szentek és Szűz Mária ünnepeinek hazai történetéről, népi hagyományairól. E művek kiadásával a Szent István Társulat kulturális küldetést teljesített. Ezekben teljesedtek ki a korábbi évtizedek kutatásai. Bálint Sándor a két világháború között a vallási néprajz egyik hazai megteremtője volt. Számos tanulmányt, könyvet publikált a vallásos - elsősorban katolikus - népéletről. Könyvritkaság ma már az "Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza" címmel 1942-ben kiadott munkája, amelyben az országszerte ismert jászladányi énekesember, búcsúvezető önéletírását adta közre, és tanulmányban vizsgálta a hasonló típusú paraszti egyéniségeket. A Sacra Hungária című 1944-ben Kassán megjelent tanulmánykötetének írásai a magyar vallásos népélet több területének - Mária-tisztelet, búcsújárás, halottkultusz stb. - magyarországi történetével, néprajzával, táji színeivel és nemzetközi kapcsolataival foglalkoznak. Sok-sok tudományos probléma, amellyel napjainkban a néprajztudomány foglalkozik, ezekben a könyvekben bukkant fel először. Legszebb néprajzi esszéink közé sorolhatjuk a Boldogasszonyvendégségében című kis könyve fejezeteit, amelyekben a történelmi Magyarország legjelentősebb Mária-kegyhelyeit mutatja be. A keresztény hitben, a Mária-tiszteletben összetalálkozó kárpát-medencei népek egymásrautaltságáról írott sorai fájdalmasan aktuálisak ma is. A vallási néprajz, a vallásos népélet kutatása az "édesanyai jussot" jelentette Bálint Sándor számára. Az édesapai örökség a szeretett szülőváros múltjának, művelődéstörténetének, népéletének kutatása volt. Szegeddel, a szegedi nagytájjal: a "szögedi nemzettel" könyvek és tanulmányok egész sorában foglalkozott. Méltán nevezte őt Trogmayer Ottó, a szegedi múzeum igazgatója a "legszögedibb szögedinek". E kitdrtó munkálkodás 86
