Szolgálat 86. (1990)

Eszmék és események - Barna Gábor: Bálint Sándor, a néprajztudós

nak köszönhetjük, hogy magyar városaink közül Szeged múltját ismerjük legjobban.

Bálint Sándor kevés elismerést kapott életében. Az utókor, mintha csak saját lelkiismeretét szeretné megnyugtatni, most nem fukarkodik ezzel. Intézmények s utca viseli a nevét, s az elmúlt évben, születése 85. évfordulóján a város szobrot állított neki az alsóvárosi ferences templom melletti téren. Ez év május 10-én pedig tudományos üléssel emlékezett nagy fiára.

Bálint Sándor nagy szellemi értéket képviselő hagyatéka a szegedi múzeumba került. Kezelését egy kilenctagú kuratórium látja el, amely szeretné a kéziratban rejlő holt értékeket élővé tenni, azaz a tudományos kutatásba bekapcsolni. Ezért vállalta épp e sorok írója a hagyaték felhasználásával is a magyarországi búcsújárás történetének és néprajzának feldolgozását. A könyv a Corvina Kiadó gondozásában a Szentatya jövő évi látogatására jelenik meg.

Bálint Sándor munkásságát sajátosan egyéni szemléletmódja és sokoldalú, magas szintű felkészültsége miatt nagyon nehéz folytatni az általa megjelölt úton. Kosa László tudománytörténeti áttekintése szerint Bálint Sándor "a népi katolicizmust nemcsak tárgyává tette, hanem tudományos munkája alapjává is". Kissé másképp fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a népi kultúrát belülről is egységben, ugyanakkor - tudósi felkészültségével - kellő távlatból látta. S egyaránt képzett volt az irodalom, a nyelvészet, a filozófia, a teológia, a művészettörténet, s általában az európai művelődéstörténet területén. Ezért tudott fontos összefüggéseket észrevenni. Munkáit szép stílusban, Tömörkény, Móra és Juhász Gyula nyelvén írta.

A hívő katolikus Bálint Sándor kereszténységét a lehető legtermészetesebb módon élte. Ez adott neki erőt a megpróbáltatások elviseléséhez, ez biztosította lelkének szinte Szent Ferenc-i derűjét. A háború idején segített az üldözöttek bújtatásában. A háború után pedig a kereszténydemokrata párt tagjaként, országgyűlési képviselőként, politikusként is igyekezett a keresztény humanista eszméket a gyakorlatba átültetni. Mindinkább elalja- sodó világunk azonban ennek a tevékenységnek hamarosan véget vetett. Életének ezekről az eseményeiről keveset tudunk. Érdemeivel - ellentétben néhány pályatársával - sosem dicsekedett. Ismerte és élte az írást.

Ezért lehet példaképünk mint tudós és mint ember is. Hagyatékának feldolgozásával, könyveinek újrakiadásával pedig remélhetőleg újra alakí- tólag lesz jelen mai tágunkban.

87