Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Friedrich Wulf: A hitélmény mint a keresztény tanúságtétel előfeltétele

A mondottakból világos a hitélmény és a hitről való tanúságtétel közötti szoros és megbonthatatlan kapcsolat. A hitről való eredményes tanúság­tétel feltétele a hitélmény. A tanítványoknak élménytudásuk volt Jézusról és az ő titkáról, amely teljesen csak a feltámadás misztériumában tárult fel, és ez a tudás - bár hivatkozhatott látott, hallott, együtt átélt, közvetlenül megtapasztalt dolgokra, mégis - megmaradt hittudásnak. Mivel hitélmé­nyük Jézus- és Krisztus-élmény volt, amit ajándékba kaptak a Lélekben, Jézus Leikétől, azért tanúságtételük teljesen a Krisztus-misztériumra össz­pontosul, méghozzá két vonatkozásban is. Egyrészt az Atya oldaláról: Ő előbb szeretett minket, és elküldte Fiát, mikor még bűnösök voltunk (vö. Un 4,10); benne, életében és szavaiban maga az Isten szólalt meg. Másrészt közvetlen Krisztus oldaláról: Életét adta mindenkiért, engedelmeskedve az Atya szerető akaratának, és mivel halálakor bizalommal adta magát az Atya kezébe, ezért szeretetét és bizalmát végérvényesen elfogadta az Atya, sajá­tos dicsőségébe emelte őt, és ráruházta az uralmat mindenek felett. Az Atyáról és a Fiúról szóló ezen egyetlen üzenetet adták tovább az apostolok (tanítványok) megbízatásból és a Szentlélek által, hisz "senki sem mond­hatja: ’Jézus az Úr’, csak a Szentlélek által" (lKor 12,3). Annak, aki lélekben akarja az evangéliumot hirdetni, tapasztalatból kell beszélnie, és ki kell tárulkoznia a Lélek felé, hogy ne valami más evangéliumot hirdessen. Még a tanítványok és apostolok feje felett is ott lebeg a hamis tanúvallomás átka, amelyről Pál beszél (Gál 1,8). Amit a tanítványok és apostolok hitre vonatkozó tanúságtételéről mon­danunk kell, az analóg, vagyis hasonló módon érvényes azok hittanúságára is, akik az Égyházban megbízást kaptak Isten szavának hirdetésére, sőt minden keresztény hittanúságára is, mert a keresztségben és a bérmálásban mindegyiküket felvértezték, és mindegyik megbízást kapott a hit ezen tanú­sítására. Megismételjük e tanúságtétel ismertetőjeleit: 1. E tanúskodás ősforrása a Krisztus-misztérium, amelyről az Efezusi levél így ír: "Tudtunkra adta ugyanis (az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja) akaratának titkát, azt az előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz. Szolgál­junk hát fölsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket." (1,9-12) Ezzel az egy és mindent átfogó titokkal összhang­ban kell lennie a hitről szóló minden egyes tanúságtételnek; erre az egy titokra kell irányulnia minden hitről való tanúságtételnek. 2. E tanúságtételnek, amelyhez szükséges a megbízatás (a hit egyetlen tanúja sem beszél önmagától), hitélményből kell fakadnia, éspedig a Jézus­sal meg mindazzal szerzett élményből, amit az Atya vele kapcsolatban 5. Hitélmény és tanúság a hitről 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom