Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Friedrich Wulf: A hitélmény mint a keresztény tanúságtétel előfeltétele
bízásából. De emberi vonatkozásban is köteles tanúságot tenni, az embereknek ehhez joguk van: számonkérhetik, "mi az alapja annak a reménységnek" (lPét 3,15), amely a tanúkat élteti. Hiszen a hit kihívás a puszta értelem, a "common sense", a világ számára. A világ ki akar teljesedni, de képtelen erre, mert a halál csíráját hordozza magában. A bíróságnak, amely előtt tanúskodni kell, kettős arca van; egyrészt a világ ítélőszéke, amely maga elő idézi az Isten küldötteit, de még inkább Isten bíráskodása a világ felett. Ez a törvényszék egyrészt megtapasztaltatja a tanúval a maga tehetetlenségét, és ugyanakkor végső győzelmet hirdet Isten feltételezett tehetetlenségében. Az újszövetségi tanú sohasem magánszemély; nem csak magáért szól, hanem mindenkiért és mindenki előtt áll ki. Jellemezzük még pontosabban ezen tanúságtevést. Annak a tanúnak, akiről itt szó van, szem- és fültanúnak kell lennie, arról kell tanúságot tennie, amit ő maga látott, hallott, átélt és megtapasztalt. Ez áll elsősorban Krisztusról. "Az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van." (Jn 1,18) Ezért arról tanúskodik, amit az Atyánál látott, és amit tőle hallott (Jn 5,37; 3,32: Nikodémushoz). Ezért mondhatja főpapi imájában: "Most már tudják, hogy a tanítást, amit kaptam tőled, tovább adtam nekik (a tanátványoknak)." (Jn 17,8) "Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk." (Jn 3,11) Hasonlót mondhatunk a tanítványok és apostolok tanúságáról. Tanúskodásuk előfeltétele: "Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról." (ApCsel l,21k) A felkészülés a Feltámadottal való találkozásra, amely a teljes hitet meghozta, a Jézus földi élete folyamán mondott szavainál és véghezvitt tetteinél való ottlét, azok megélése volt, és a megéléssel együtt megadatott begyakorlás a hitbe. ("Ti már tiszták vagytok - mondta Jézus az utolsó vacsorán - annál a szónál fogva, amelyet hozzátok intéztem.") Ezért a tanítványokra feladatul bízott tanúskodás végső fokon a feltámadás igazolására irányul, pontosabban arra a Valakire, "akit keresztre feszítettek, de aki feltámadt"; "ennek mi mind tanúi vagyunk" - adja hírül többször is az Apostolok Cselekedetei (2,32; 3,15; 10,39k; 13,28kk). Összefoglalásképpen ezt olvassuk az első János-levél kezdetén: "Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk; az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk." (Un 1,1-3) Mindezt tanúsítani kell a világ előtt: "Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk." (ApCsel 10,42) Ám itt nem egy külső kényszerről van szó: "Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk." (ApCsel 4,20) A Jézussal kapcsolatos élmény előtt leomlanak a szív falai; kikívánkozik, nem ismer határt, nem mérhető e világ mértékeivel. 19
