Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Naszályi Emil: A szellemek megkülönböztetése a lelkiség történetében

látjuk. Simeont "a Szentlélek töltötte el", "kinyilatkoztatást kapott a Szent- lélektől”, "a Lélek indítására a templomba ment" (Luk 2,25-27). Vannak, akik nem értették meg a hozzájuk intézett szavakat; csak a figyelmes szív képes megtalálni a Lélek meglátásait. Mária maga, bármennyire nyitott Isten figyelmeztetéseire, meglepődik Fia reakcióin, nem látja azonnal a Lélek tevékenységét (Lk 2,50). Akik Jézus mellé álltak, meglátták benne a Lélek útját. Mások ezt nem tudták megtenni. Ez ma is így van az evangéliumok olvasóival. - Jézus egyénisége, tanítása és csodái nyilvánvalóvá teszik a megkülönböztetés szükségszerűségét, de nem kényszerítik ezt ki a lelkektől.

A szellemek megkülönböztetése tételesen az lKor 12,10-ben, valamint ÍJn 4,1-ben szerepel. Az evangéliumokban nincs ilyen kifejezés; de maga a megkülönböztetés betölti az egész evangéliumot. Erre utalnak az apostoli levelek is. A hűségesek gyakran önkéntelenül is megkapják a megkülönböztetés lelkét, ez azonban Istentől jövő külső segítség. Nem minden ember tudja meglátni Krisztusban az isteni ígéretek beteljesedését. Ezért vált Jézus az ellentmondás jelévé. Még tanítványai is meg-megakadnak ebben a megkülönböztetésben. A tenger lecsendesítése után "nagy félelem fogta el őket. Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még szél és a tenger is engedelmeskednek neki ?" (Mt 8,27) Keresztelkedésében Jézus egészen egy a bűnbánó tömeggel; de egyedülálló módon mutatkozik meg Istennel és a Lélekkel való kapcsolata (Mt 3,13-17). Megkísértésében is fölségesen áll elénk Jézus. Világosan látja az utat, tisztán megkülönböztet jót és rosszat. Ragyogóan különbözteti meg a földi kincstől a mennyei kincset, az ép szemet és a rossz szemet, a világosságot és a sötétséget (Mt 6,19-22). Nyíltan kimondja, hogy senki sem szolgálhat két Úrnak (uo.24). Tanítása világosan állítja elénk Isten követelését és a sátán félrevezető csábítását: "az Isten országát csak az erőszakosak érik el" (Mt 11,12). Parabolái újra és újra a jónak s a rossznak megkülönböztetését tanúsítják. Érezteti azonban, hogy a megkülönböztetés kegyelme kívülről jön. Simon Péter szavára: "Te vagy Krisztus, az élő Isten fia", Jézus azt mondja: "Nem a test és vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16,16-17). De a homályt nem szünteti meg teljesen: "lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus" (Mt 16,20). Minden embernek döntenie kell. Minden, amit Jézusban látunk, egységes tanítást tartalmaz a benne élő Lélek jelenlétéről. Parabolái is ezt a feladatot bízzák az emberre: mindenből Isten cselekedeteit kell megismerni, és nem szabad követni más szellemet.

Akik Jézust követték, mindig látták tanításában, csodáiban, egész életében, hogy meg kell különböztetni őt a benne élő embertől. A kereszt lábánál Péter megvallását ismételve a százados mondta ezt ki: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt!" (Mk 15,39) Ebben a vallomásban alapos útmutatást nyerünk a Jézusra mutató minden választásra.

Az ApCsel a Lélek diadalmenete Krisztus Egyházának életében. Bizonyítása ez annak, hogy a kereszt útja, melyet Jézus végigjárt, a Lélek útja. Mindez az evangélium igazolása. A tanítványokat ez a Lélek vezeti minden

7