Szolgálat 85. (1990)

Élet a plébánián - De Roth László: Mi az, ami a hívek szerint fontos, és ami kevésbé fontos a kanadai magyar katolikus közösségeknek?

Mindez csak úgy valósítható meg, ha a papok és a hívek együttműködnek (pasztorális működésforma). A hatodik helyen álló téma, "a keresztény gondolkodás kialakítása", az említett dolgok alapja, szellemének meghatározója (pasztorális munkaszellem).

E szociográfiai tanulmány összefoglalója nem lenne teljes, ha nem tartalmazna a választ adók megjegyzéseiből néhány kivonatot. Szóról szóra idézünk hat válaszadó soraiból:

(a) "Legyen a hangsúly a lelkieken. Az egyházközség legyen elsősorban lelki közösség, mely az Isten országát építi A társadalmi szerep, klubélet (vacsorák, rendezvények) szükségesek a hívek összehozása és az anyagiak miatt, de ez másodlagos a lelki, szentségi élet mellett."

(b) "Elgondolkodni azon, milyen lehetőségek lennének, hogyan lehetne a misszionáriusi-tanítói munkát végző laikusokat szervesebben beépíteni az egyház hierarchiájába és struktúrájába."

(c) "A papok gigászi feladata lenne, hogy a híveket elvezessék a hitben és értelmességben addig a pontig, ahol a hívő képes ’érvényes’ döntéseket hozni, elsősorban saját életében, majd a kis közösségek részére is. Nézetei világosak legyenek, és határozatai krisztusi szeretettel legyenek átitatva. A papok tegyenek meg mindent, hogy azokat a laikusokat, akik erről a szellemiségről már tanúságot tettek, bevonják ebbe a feladatba."

(d) "Foglalkozzanak az újonnan érkezett magyarok katekizálásával, akik Magyarországon semmiféle hitoktatást nem kaptak. Évente egyszer kellene ezek számára hathetes kurzust indítani."

(e) "Ha van idő: több családlátogatás, ismeretlen magyar emberek felkeresése. Minél több embert bevonni a közösségi munkába. Minél több ember vállal felelősséget a közösségi munka elvégzésében, annál jobban fog virágozni a magyar egyházközösség."

(f) "Hivatásuk felelősségteljes, lelkes, hithű gyakorlását. Építő kritikát mások és önmaguk felé; önképzést lelki és világi dolgokban egyaránt, hogy kéjesek legyenek a világot világossággal betölteni. Őszinteséget, nyíltságot, saját problémájuk föltárását, hogy ezáltal a világi keresztények képesek legyenek segíteni őket minden téren. Természetesen ugyanez a feltétel a világiak felé is fennáll, hiszen csak erre a kölcsönös kapcsolatra alapozva vagyunk képesek építeni az Egyházat, Krisztus Testét. Megszabadulva az önzéstől, vissza kell térnünk ahhoz az evangéliumi életformához, amit a korai keresztények ösztönösen hivatásuknak, életük egyetlen elképzelhető formájának tartottak."

68