Szolgálat 85. (1990)
Eszmék és események - A magyarországi egyház életéből
ESZMEK ES ESEMENYEK A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZ ÉLETÉBŐL 1940. február 8-ának, Mindszenty József bíboros, magyar prímás életfogytiglani fegyházra történt elítélésének 41. évfordulóján - amely nap, nyilván nem szándékos, de nagyon sajnálatos egybeeséssel annak is évfordulója, hogy VI. Pál pápa 1974-ben az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította - Esztergomban az elgondolható legmagasabb egyházi és állami képviselők szolgáltattak igazságot a törvénytelen és erkölcstelen módon perbe fogott és megkínzott magyar főpásztornak. A febr. 6-án kelt pápai levélben ezt olvassuk: "A rendíthetetlen esztergomi bíboros érsek kiváló erények példáját adta a katolikus családnak. Nagy lelkipásztor méltóságával tudta viselni a töviskoronát, amelyet fejére helyeztek; az egyházi ember nemes alakjának emlékét hagyta, aki hosszú éveken át imádkozni és szenvedni tudott népéért. Ebben a szellemben írta VI. Pál pápának, mielőtt elhagyta volna szeretett magyar földjét: ’Alázatosan Szentséged lábához helyezem ezt az áldozatomat, abban a meggyőződésben, hogy a legnagyobb áldozat is, amelyet tőlünk kérnek, kicsi lesz, amikor Isten szolgálatáról és az Egyház javáról van szó’. Ma a magyar egyház papjának, püspökének és prímásának e nagy alakja előtt - folytatja II. János Pál - én magam is szeretném leróni tiszteletemet az egész Egyház nevében, amely iránt a hűség oly ragyogó bizonyítékát adta." Agostino Casaroli bíboros államtitkár az esztergomi bazilikában kon- celebrált gyászmise elején beszélt. "Valóban történelmi felelősséget kellett vállalnia egy olyan pillanatban, amely Magyarország, Európa és a világ élete szempontjából döntő problémákkal volt telítve. E problémákkal hite biztonságával, meggyőződése szilárdságával, jelleme hajlíthatatlan erejével szállt szembe. Az események és a szenvedélyek forgatagában egymásnak ellentmondó ítéletek és ellentétes érzelmek céltáblája volt; egyesek mint hőst magasztalták, mások befeketítették azzal, hogy érzéketlen az új időkkel szemben, vádolták és rágalmazták mint bűnözőt." "Ha fizikai és pszichológiai erejét igen kemény próbának vetették is alá, erkölcsi ereje nem tört meg. Nem ingott meg hite sem. Devictus vincit: Krisztust szemlélte szenvedésében, ezt tartotta kitüntetésének, és ez lett ereje. Látszólag legyőzték, de valójában győzött." "Felidézve azt a múltat, amelyet nem lehet eltörölni, de főleg a jelent és a jövőt nézve, ajánljuk fel most a bocsánat, a hálaadás, a reménység Áldozatát, egyesülve azokkal az érzelmekkel, amelyek az örökkévaló világosságban eltöltik Mindszenty József bíboros nemes lelkét." A szentmise homíliáját a jelenlegi magyar prímás, Paskai László tartotta. "Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad - szólt a mise evangéliuma -; de ha elhal, sok termést hoz." "Hisszük - fűzte hozzá a bíboros -, hogy teljesedett benne Krisztus ígérete: szenvedése sok gyümölcsöt hozott az Egyház javára, és ott van Mestere oldalán." Paskai 69
