Szolgálat 85. (1990)
Élet a plébánián - Teleki Béla: Hitoktatási módszerek
ÉLET A PLÉBÁNIÁN Teleki Béla HITOKTATÁSI MÓDSZEREK A módszer kifejezést értelmezhetjük szervezés-, eljárásmódnak, amit alkalmilag felhasználunk, hogy hallgatóink elé tárjunk egy-egy témát vagy célt. Jelenthet azonban ennél többet is: az eljárásmódok, a célkitűzések, a témák és szemléltető' eszközök összességét. Nem szándékozunk foglalkozni az említett kettős értelemben vett módszerekkel, már csak azért sem, mert 1989-ben kiadtuk Aerens könyvét (100 eljárásmód a keresztény csoportmunkához), amely a hitoktatókat eligazítja, milyen módszerekkel dolgozhatnak fel egyes témákat. Cikkünk a módszert a szó legtágabb értelmében veszi: magában foglalja az ismertetett két lehetőség mellett a tanulás környezetét, terét és idejét, szem előtt tartja a hitoktatót és hittanost egyaránt. 1. Érzékelés a hitoktatásban Mindinkább érzékelési vákuumba kerül a mai ember. Hasonlóvá válik a kőbálványokhoz: képtelen látni, bár van szeme, nem hall, bár füllel rendelkezik (vö. Zsolt 135,16). Érzékszervei mind felszínesebbek, érzelmei fakulnak és jelentéktelenednek, tapasztalása mind sivárabb és egyoldalúbb. Felfogását mindinkább csak üresjáratú elképzelések irányítják. Erre a jelenségre utal C.G. Jung kérdése is: "Hogyan döbbenhet rá a megváltás szükségességére az az ember, aki azt képzeli magáról, hogy semmitől sem kell őt megváltani?" Életünk mind mesterkéltebb, ami vészesen torzítja vallási magatartásunkat is. Legnormálisabb az lenne, ha életvitelünket támogatná az érzékelés, a tapasztalás. Nem véletlenül helyezett Jézus olyan nagy súlyt az érzékelésre: még a ragályos leprást is megérintette (Mt 8,3), a vaknak sárral kente be szemét (Jn 9,6), a gyermekeket magához ölelte, fejükre tette kezét (Mk 10,16), prédikált, asztalhoz ült a megvetettekkel (nők, vámosok), stb. így érzékeltette a néppel, milyen jó az Isten, megtapasztalhatták saját bőrükön, szemeikkel láthatták. A gyermek még nyitott az alapvető tapasztalatokra. Fáradhatatlanul kérdezgeti: Mi ez? Ki vagyok én? Miért élek? Mi a halál? Mindent meghall, mindenre felfigyel. Mi azután ráförmedünk, mert kavicsokat szedeget az utcán, gyönyörködik még a szemétben is. Lassan ráneveljük az érdektelenségre: ne lássa meg a naplemente színpompáját, ne vegye észre a virágok kedves bólogatását, meneküljön az életadó esőtől. . . Csak arra ügyeljen, hogy nagyokat egyen, vágyai után fusson, sok pénzt keressen... Hogyan értheti meg valaki az Istent, ha a nap jótékony ragyogását, a rigó trillázó füttyét, a fellegek pajkos kergetőzését sem képes észlelni? Hogyan 55
