Szolgálat 85. (1990)
Élet a plébánián - Teleki Béla: Hitoktatási módszerek
vehetné észre a kéresztség jelentőségét, amikor nem élvezi, csodálja a víz erejét, üdítő hatását?... "Látni tanulok. Nem tudom hogyan, de minden mélyebbre hatol bennem, és nem áll meg ott, ahol eddig mindennek vége szakadt. Van egy belső világom, amit eddig nem ismertem. És most minden oda igyekszik!" - írta Rainer Maria Rilke. - Erre a művészetre kell megtanítani gyermekeinket, fiataljainkat és a felnőtteket a hitoktatás legkülönbözőbb formáival. Ne hasonlítson az ember a ragadozó madárhoz: éles ugyan a szeme, de csak zsákmányát lesi, és éhe csillapítását szolgálja. Nézzen úgy, hogy szeretet sugározzon, a részvét ragyogjon, a megértés tüzeljen, az elfogadás villanjon, a hála szikrázzon szeméből. . . Hasonlót kell mondanunk többi érzékszervéről is. Különben személytelenné válik. Ám a vallási élethez szükséges "érzékszerv" éppen a személyes érzékelés, a személyes megtapasztalás. Erről szól Jaques Lusseyran vak francia tudós is: "Életfolyamat a látás. Belénk van helyezve, mielőtt szemlélnénk a tárgyat, és mindennemű külső ránkhatás előtt... Az ember tényleg bensőjével lát." Hiába beszél a hitoktató, ha hallgatói élménybetegek, élményüresek: vakok, süketek, bénák, érzéketlenek... a szó személyes (teljes) értelmében. Az ilyenek csak elfogyasztják az almát, de nem gyönyörködnek színeiben, nem élvezik illatát, nem látják benne a napot, Ádámot és Évát, sem önmagukat, a másokért létezés szépségét, pedig megsejthetnék egyetlen almában az Istent is, az ajándékozót. Milyen boldog az az ember, akinek érzékelése csak ennyire érett és fejlett, csak ennyire személyes? Azért is fontos még az átélés és tapasztalás a hitoktatásban, mert a katekézis központjában nemcsak az Isten és a kinyilatkoztatott igazságok állnak, hanem a mindenkori ember is, méghozzá a konkrét ember mindennapi élete. A hitoktatás és életünk egymásba fonódnak, mert a hittan nem világnézeti felvilágosítás, hanem a személy és közössége hitét szolgálja; magát a hit szerinti életet. Egyszerre segíti az egyén életének és hitének fejlődését. A hitoktató nem puszta igazságokat közvetít tehát, mint pl. a matematikatanár, hanem életigazságokat. Eletet alakít, megteremti a keresztény élet és keresztény cselekvés sajátságos légkörét. Ezért még az is meghatározó, mennyire kopott, rendetlen, vagy (ellenkezőleg) meleg, otthonos a terem, ahol a hitoktatás folyik. Nem lehet mindegy, mikor tartjuk a hitoktatást: amikor pl. izgalmas adást sugároz a tévé, vagy a jelenlevők holt fáradtak, vagy pedig jól betervezett órában. Előadássá sem zsugoríthatjuk a katekézist. Az ének, a tánc, a dramatizálás, a játék stb. olyan módszertani egységek, amelyek az életigazságokat az élményekhez kapcsolják, és segítik a megtapasztalást. 2. Példaképek A gyermek föltekint a szülőre, nagyobb testvérre; a serdülő utánozza kortársait, a színészeket, sportolókat; de még a felnőtt embernek is szüksége van példaképre, amint ezt C. G. Jung megállapította. A példakép hat a személyre akkor is, ha távol van, ha csak az újságból, tévéből ismeri, mint pl. Kalkuttai Teréz anyát, de történelmi távlatból is befolyásolnak nagy56
