Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Őrsy László: A közösségi megkülönböztetés teológiai kiértékelése

határoltak. Gyakran megesett a történelem során, hogy egy Istentől eredő egyedülálló sugalmazás vagy egy a természetbe behatoló szokatlan pillantás a prófétát vagy a lángészt képtelenné tette arra, hogy elfogadjon olyan érveket, amelyek mindenki más számára jónak tűntek. Az ilyen személyeket a közösségnek nagyon meg kell becsülnie, mert mélységükkel kárpótolják azt, ami horizontálisan hiányzik belőlük.

11. A közösségi megkülönböztetés folyamán minden résztvevőnek egész lélekkel be kell kapcsolódnia, az adás és a befogadás vonalán egyaránt. Ha akár egyik, akár másik téren egy tag kudarcot vall, azt az egész testület megszenvedi.

12. Béke, vigasztalás, nekibátorodás jelzi Isten kegyelmét és jelenlétét. Mindez megerősíti öntudatában a közösséget, amely az Úr szolgálatában a legközelebbi lépés megtételét tűzi maga elé. - Ilyen lépés objektív értékét kétféle módon lehet tekinteni. Először a közösséggel való kapcsolatában; a közösség számára a legjobb lehet, mert ez a legtöbb, amit meg tudnak tenni. Másodszor más közösségekhez való kapcsolatában, beleértve az egyetemes Egyházat és emberi társadalmunkat; ilyen szempontból lehet jó vagy rossz, hozhat haladást vagy bajt. - Hozzá nem értő gyermek a legjobb tudása szerint vezethet egy vonatot, közben mégis kisiklathatja, és sok más embert szerencsétlenségbe vihet. Hozzáértő felnőtt jól vezeti a vonatot, és mindenkinek megnyugvást biztosít. Ezt a szabályt nem helyezi hatályon kívül az az őszinte hit, hogy a feltámadott Úr Krisztus jelenléte növeli a közösségnek az Úr szolgálatára való képességét.

13. Gyakorlati szempontokból ezt a kifejezést: "keresni és megtalálni Isten akaratát", a következő értelemben kell venni: "keresni és megtalálni a legközelebbi lépést az Úr szolgálatában".

14. A közösségi megkülönböztetésnek állandó folyamatnak kell lennie. A megkülönböztetés tényleges ideje nem egyéb, mint a közösség állandóan fejlődő életének fokozott időszaka. A megkülönböztetésnek egybe kell olvadnia az élet szélesebb áramlásával.

15. A közösségi megkülönböztetésnek önmagát helyesbítő folyamatnak kell lennie. Amikor a közösség pontosan megfogalmazza, hogy mi a legközelebbi lépés, ítéletében van valami gyarló emberi elem. Az ítélet alá van vetve az esetleges helyesbítésnek. Mivel bűnös állapotunk látásunkat elhomályosítja, belátásainkat korlátozza, döntéseink kifogástalanságát meghiúsítja, ezért állandóan vizsgálnunk és újra meg újra vizsgálnunk kell azt, amit teszünk.

16. A közösségi megkülönböztetésben teret kell hagyni a nézeteltérésnek. Csakugyan a nézeteltérésnek szívesen látottnak és mindenki előtt nyilvánvalónak kell lennie. A ma eltérő véleménye gyakran a holnap hajnalhasadásának kezdete. Senkit sem szabad belekényszeríteni közös véleménybe. Isten a közösségben a személyeket szereti.

17. A közösségi megkülönböztetés a haladás erőteljes eszköze lehet egy szerzetes közösség életében, feltéve, hogy nem várunk tőle csodákat. Nyugodt növekedést biztosíthat a kegyelemben és a bölcsességben.

45