Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - Benkő Antal: A jó álarca alatt
Benkő Antal A JÓ ÁLARCA ALATT Az utóbbi években egyre inkább találkozunk olyan írásokkal, színdarabokkal, tévé-műsorszámokkal, amelyek talán nem kifejezetten a vallást, de a lelkiséget (Spiritualität) sürgetik, s ezért elmélkedésre (meditációra) szólítják fel az embereket. Erőszak helyett "szelíd összeesküvés" a jelszavuk (pl. Marilyn Fergusson: Die sanfte Verschwörung [eredetiben: The Aquarian Conspiracy]); a merev, materialista alapokra felépített és szétforgácsolódó tudományos "szakbarbárság" helyett átfogó, misztikus világképet helyeznek előtérbe (pl. Fritjof Capra: Wendezeit, Bausteine für ein neues Weltbild [eredetiben: The Turning Point]). Központban az ember áll: ennek megsegítésére kívánják felhasználni a "humanista pszichológia" vívmányait (pl. Stanislav Gróf: Geburt, Tod und Transzendenz; Pierro Fer- rucci: Werde was du bist), hogy az ember kifejleszthesse öntudatát, mélyebb dimenzióit, és kibéküljön környezetével, valamint a világmindenségben uralkodó kozmikus erőkkel. Új korszak, "New Age" közeledik feltartóztathatatlanul: a vízöntő, az Aquarius küszöbén állunk! A második évezred, főleg utolsó századaiban, végképp kitermelte már azt a jót és rosszat, amit adhatott, s ezért az emberiségnek meg kell újulnia, gyökerében átalakulnia, hirdetik. Mi ez az "új korszak", a "New Age"? Miért hat sokakra, főként fiatalokra? Hogyan különböztethetjük meg benne, mi ered a jó szellemtől, s mikor működik általa a Kísértő? "New Age" Az új korszak hívei és terjesztői nem alkotnak sem szorosan vett egyesületet vagy vallási felekezetet, de még zárt, pontosan meghatározott rendszert sem. Eklektikus és szinkretikus szellemi áramlatot képviselnek. A legkülönbözőbb forrásokból válogatják össze azt, ami szerintük a jövő korszakot jellemzi. Egymás mellé illesztenek elemeket a kereszténységből, a teozófiából, a keleti vallásokból, az ősnépek szokásaiból, felfogásából. Mindezt próbálják egybeolvasztani a legkisebb közös nevező alapján. Ezért van, aki "kóbor vallásnak" tekinti a New Age-et. A New Age beszél Istenről, de nem tekinti személyes és a világot teljesen meghaladó, transzcendentális valóságnak, hanem személytelen, végső erőnek. Az istenség "kozmikus szellem": az egész kozmosz önmagát organizáló dinamikája. Az új korszakban nem is lesz szükség vallásokra, mivel ezek dogmákat hirdetnek és szertartásokat írnak elő, hirdetik. Túl kell azonban jutnunk az anyag és a szellem dualizmusán, hangoztatja Capra. Az elmúlt két évszázad, Descartes hatására, erre az elvre épült, és azt tartotta, hogy az anyag élettelen, passzív atomokból áll. A keleti misztikával azonban "organikusnak" kell a világmindenséget tekintenünk, "mivel 46
