Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - Naszályi Emil: A szellemek megkülönböztetése a lelkiség történetében
Az angol iskola tanítói közül Richard Rolle (+1349) a Discretióról írt levelében a megkülönböztetést az Istennel valóban megélt érintkezésben a bölcsességgel kapcsolja össze. - Walter Hilton (+1396) szerint különös kritériuma, hogy új lendületet ad az áhítatra, az imádságos lelkületre és az erényekre. - Joannes Ruysbroek (1293-1381) írásaiban sokszor szerepel a megkülönböztetés, melyet a tudomány ajándékához kapcsol. A XV. sz.-ban Kempis Tamás (1380-1471) nem ad új elemet az eddigi tanításhoz; de a neki tulajdonított Krisztus követése III. könyvének 54. fejezetében beszél a természet és a kegyelem különböző megnyilvánulásairól, az 55. fejezetben pedig a bűn törvényéről és a lélek törvényéről. Tanításának összefoglalása: a természet az eredeti bűn után a bűn és a földi dolgok felé hajlik, a természetes értelem nem képes többé teljesíteni a lélek törvényét, nem ismeri azt világosan, mert minden indulata beteg. Nehéz megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a természet indítását a kegyelem indításától. A természet indításai önmagunkra irányulnak, céljuk mindig az én. Csak a kegyelem képesít a megkülönböztetésre: megmutatja, hogyan tud az ember Isten felé irányulni. Az I. könyv 13. fejezetében (n. 5) mondja el, hogyan tud a lélekbe behatolni az ördögi ösztönzés: eleven képzelődést ébreszt, örömöt éreztet a szabály elleni cselekedetben, ezzel csábít a beleegyezésre, és lassan lefoglalja az egész lelket. - Sziénai Szent Bemar din (1380-1444) szerint is három forrása van a szellemek megmozdulásának. A fogalmakat egy kicsit kitágítja: a) Isten, b) az angyal (a lélek természetfeletti erényei), c) a sátán (a személyes rosszaság, az ideiglenes szükségletek, bajok, a szenvedés, az öröm, a munka). Mindegyikhez négy szabályt ad. - Jean Gerson (1363-1429) azt állítja, hogy a látomások és kinyilatkoztatások területén lehetetlen a biztos megkülönböztetés. Szabályai többnyire a tapasztalatból származnak. Számára talán legfontosabb kritérium az egyházi, emberi tekintély. - Pierre d’Ailly bíboros (1352-1420) problémája az igazi és a sátántól származó prófécia megkülönböztetése; ebben a kérdésben csak valószínű megoldást talál. Szerinte csak a Szentírás az igazi kritérium. Korában bizonyos fejlődést jelent logikai következetessége és a kritériumok bizonyossági fokainak reális szemlélete. - Kartauzi Dénes(1402-1471) nem ad pontos meghatározást, de kijelenti, hogy a megkülönböztetés nem más, mint az okosság. Négy ösztönt vagy belső mozgatást különböztet meg: istenit, angyalit, sátánit és természetest. Ezekben tévedhetetlen megkülönböztetést csak a Szentlélek ajándéka tud adni. A XVI-XVIII. század. A szellemek megkülönböztetésének modern felfogása Ebben a korszakban a megkülönböztetésről többnyire csak futólag és több más dologgal kapcsolatban beszélnek. Itt meg lehet említeni La Re- guera, de la Puente, Álvarez de Paz, Rossignoli, Sarnelli és Scaramelli nevét. Mindegyiknél nagyobb jelentőségű azonban, "accurassimus omnium", a ciszterci Bona bíboros ( +1674). Az elméletet a többiek nem tudták tovább fejleszteni, a még élő hagyományt dolgozzák fel. - Közülük magasan kiemelkedik Loyolai Szent Ignác, aki a Lelkigyakorlatok'című könyvében a 14
