Szolgálat 85. (1990)

Levelesládánkból - Rövid levélrészletek

nem kell érte. Talán kitűnik a levelemből is, hogy büszke vagyok az öcsémre, hogy ilyen jó képességekkel áldotta meg a jó Isten. Emellett sokat imádkozom is érte, ho<*y erről az útról, amelyen elindult, ne téijen le. - Fiatal családanya, Magyarország (1990.1. 8.)

Nagyon köszönöm, hogy továbbra is kaphatom a folyóiratot és a könyveket, bár csekély keresetemmel ezentúl a misék mondatását már nem tudom vállalni. Jól esik a segítség, mert eddig is nemcsak én olvastam a Szolgálatot, hanem kölcsön is adtam. Járok egyháziadót szedni; akadnak olyan ismerőseim, akik szívesen olvassák. Az iskolai tanítás mellett két plébánián segítek a kántori munkában. Ha három év múlva el tudok menni nyugdíjba, szeretnék a hitoktatásban is részt venni. Ehhez nagyon sok segítséget kaptam már a könyvekben. - Magyarország (1990.1. 23.)

Sajnálom, hogy problémát okoztam azzal a ténnyel, hogy nyilvántartásukban kétszer, sőt háromszor is szerepelek. Egyszer asszonynevemen, egyszer féljem vezetéknevével és saját keresztnevemmel (mint külföldieknek szóló névkártyámon), ugyanazon a címen, jelenlegi lakásunk címén. De szerepelek leánynevemen is, a szüleim címén. A Szolgálatot mindezideig három példányban kaptam, ami felháborítónak tűnik ugyan, bár lényegében nem az. A Szolgálat mindhárom példányát nagyszámú közösség olvassa, egy sem porosodik az én könyvespolcomon. Szüleim háza egy 150 lakásos hatalmas bérház, ahol a Szolgálat számai körbevándorolhatnak, és azután az egyik lakó családja körében vándorolnak tovább. A saját címemre érkező füzetek közül az egyik példányt egy többszáz fős közösség vezetőjének szoktam átadni; igaz ugyan, hogy neki is jár a Szolgálat, de annyi ember közül valaki biztosan örül a másodpéldánynak. Egy példány pedig nekem és szűk családomnak marad. Úgy gondolom tehát, hogy nem a név a fontos, ahova a könyveket küldik, hanem hogy végül is hány emberhez ér el. Mindannyian nagyon hálásak vagyunk Önöknek a Szolgálatért, és higgyék el, a három példányért nem figyelmetlenség miatt nem szóltam. Halvány sejtelmeim vannak ugyan, hogyan alakult ki ez a hármas név, de ezzel nem untatom önöket. Kérem, tegyenek belátásuk szerint, csak lehetőleg a lap küldését ne függesszék fel. - Magyarország (1990.1.

Azt hittem, hogy nálatok él és virul a SzeBuPapE (Szent és buzgó Papok Egyesülete). Mondjam azt, hogy meg vagyok nyugodva? Dehogy mondom! Tartom a jelszót: "Észnél legyünk, ha nehezünkre is esik!" Nem gondolod, hogy túl nagy a fegyelmezetlenség köztünk is, nemcsak a világban? Ha rajtam múlna, papszenteléskor jó büdös olajos rongyot égetnék el mindenki előtt, mint a pápa úr előtt a kócot: "Amice illustrissime! Sic transit gloria mundi!" - Ahogy hallom, egymás után mennek szerzetbe a világi papok. A vége már az lesz, hogy "marad itthon kettő-három nyomorult". Ifjú titán koromban én is szerzetes akartam lenni, ferences, illetve jézsovéta, de misszióban. Az én kis felvidéki szülőfalumban sokat jártak a ferencesek, többek között a "Mari" - Réz Marián és egyéb korabeli "nagyágyúk". Sok is volt falunkban az "ocsu", a világi harmadrendű ferences. - Mellékesen: nem akarsz pápai nuncius lenni nálunk? Megváltoztatnánk a nevedet, mondjuk Giorgio Montanóra: egész szépen hangzana. Akkor néha még látnálak, sőt meg is hívnálak, mondván, hogy koszt és kvártély van. - De befejezem enyelgéseimet, mert sok lesz a lelkiolvasmányból. - Magyarország (1990.

Nagyon kérem szíves elnézését és bocsánatát, amiért ideköltözésemet és új címemet eddig nem közöltem önnel. Ennek egyetlen oka, és talán egy kicsit mentsége, hogy amióta itt vagyok, nagyon beteg lettem, állandó klinika stb. Szinte az egész kis szervezet lassan felmondja a szolgálatot, és a sok rosszullét bizony elfelejtet velem fontos dolgokat. De ígérem, ha meghalnék (ami a sok szív- és egyéb komoly baj miatt bármikor bekövetkezhet), már most írok egy értesítést Önnek, és meghagyom, hogy azonnal küldjék el. - Magyarország (1990. II. 14.)

Évek óta többször is jeleztem, hogy a Szolgálatot ne küldjék két példányban. Sajnos, az imán kívül más ellenszolgáltatást nyújtani nem tudtam. íme, most a> komputerizálás egyenesbe hozza a dolgot. Őszintén szólva igyekeztem hasznosítani. Elhelyeztem a templomban ilyen felírással: "Ha érdekli, elviheti." Fürdővendégeink közt mindig akadt érdeklődő.

106