Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztusnak helytartója"

Az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint az első keresztény nemzedék csoportját az apostolok vezetik: ők ragadják meg a kezdeményezést Júdás helyének betöltésére (1,12-26), ők képviselik a közösséget a Szi- nedrion előtt (4,8-20; 5,27-33), és irányítják a gyülekezet anyagi ügyeit (4,35-37; 5,2), ők vezetik be a diakonátus intézményét (6,1-6), és döntik el a pogányok felvételének kérdését (10).

Ha az Üdvözítő a Tizenkettő testületével marad a világ végezetéig (vö. Mt 28,16-20), ez a testület fennmarad az apostolok halála után is. A "Katolikus levelekben" (pl. Tit 1,5-9) látszik, hogyan igyekezett az egyház az I. sz. vége felé kiépíteni a közösség vezetésének folytatását. Az I. és II. század fordulóján Római Szent Kelemen és Antiochiai Szent Ignác írásai mutatják, hogy abban az időben már kibontakozott a végleges szervezet, amennyiben minden egyes helyi gyülekezetnek megvolt a maga "püspöke", a "püspökök" - egy vagy több "presbiter" segítségével - folytatták az "apostolok" munkáját, testületük az apostolok testületének folytatása volt.

Péter az apostolok között

Mikor az evangélisták több apostol nevét sorolják fel, Péter neve áll az első helyen (Mk 1,16; Mk 3,16-19; Mt 10,1-4; Lk 6,12-16; Lk 9,32). Mikor a Tizenkettő nevében kell beszélni, Péter viszi a szót (Mk 8,29; Mt 16,16; Mt 18,21; Lk 12,41; Jn 6,67-68; ApCsel 2,14.37-38; ApCsel 4,8; ApCsel 5,29). Péter Jézus baráti körének feje, középpontja, de mindig úgy, hogy rajta keresztül még világosabban megnyilvánul, hogy (magasabb szinten) Jézus az egyetlen, igazi Fő és Középpont. Az Úr Jézus, előre látva, hogy a Sátán megrostálja majd a tanítványokat, mint a búzát, Péterre bízza, hogy megerősítse őket hitükben, nem azért, mintha erősebb volna mint a többi (meg kell térnie, mert meg fogja tagadni a Mestert), hanem mert erre van kiválsztva (Lk 22,31-34). Az üdvözítő sajátos küldetést ad ennek a tanítványnak, és ezt, az arámi kultúrkör gondolatformái szerint, három metaforával fejezi ki. Péter s z i k 1 a, és Jézus erre a sziklára építi Egyházát (Mt 16,18), azaz a közösség a Péterrel való kapcsolata révén találja meg sajátos jellegét, egységét, szilárdságát. Jézus az ő kezébe adja "a mennyek országának k u 1 - c s a i t", azaz különös módon "oldhat és köthet", természetfeletti érvénnyel határozhatja meg a közösség életét (Mt 16,19), annak ellenére, hogy személy szerint túl emberi (botrányosan emberi) a gondolkozása (Mt 16,23). Péter a pásztor, neki kell legeltetnie Krisztus nyáját, azaz neki kell gondoskodnia a tanítványok gyülekezetének javáról az üdvösség rendjében, éspedig úgy, hogy küldetése kiterjed a nyáj minden egyes tagjára, bárányokra és juhokra (Jn 21,15-17). Ez a hivatás persze megköveteli, hogy Péter szeresse és kövesse az Urat, ahogy ezt az idézett mondat kifejezetten megállapítja; de ugyanebben az összefüggésben megint csak kifejezésre jut Péter emberi gyarlósága, amelyet Jézus helyreutasít. Annák, aki az újszövetségi Isten-népének alapköve, kulcsára és pásztora, nem emberi erővel, hanem Isten erejével kell küldetésének megfelelnie. Itt is érvényre jut az üdvtörténet alaptörvénye: "az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében" (2Kor 12,9).

6