Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztusnak helytartója"
Péter utódja Mikor Szent Pál leírja, hogyan viszonylik az Újszövetség üdvrendje az Ószövetségéhez (2Kor 3,6-18), két intézménycsoportot különböztet meg: az egyik, az Ószövetségé, "múlandó’1, a másik, az Újszövetségé, "maradandó". Természetesen az Újszövetségben is van haladás, növekedés, gyarapodás, de ez az Isten akarta változás nem az üdvrend szerkezetében, hanem az egyes hívők személyes életében mutatkozik: az Úr Jézus minden egyes tanítványa arra van hivatva, hogy fokról fokra az Úr Jézushoz egyre hasonlóbbá váljon. A két intézményes üdvrend között az apostol nem ismer el átmeneti állapotot; nincsenek olyan keretek, amelyek már az Újszövetséghez tartoznak ugyan, de csak ideigvaló érvényük volna, és pl. az első nemzedék eltűntével érvényüket veszítenék. E szerint a tanítás szerint kell értelmeznünk Péter szerepét is. Szent Péter életében van, ami változott, és ez az ő személyes Krisztus-követése, mely a tagadás mélységéből a megtérésen, a hűséges tanúságtételen, a türelmes fáradozáson, a vértanúságon át növekedett a mennyei dicsőségig. De Péter intézményes szerepe maradandó. Ha ő az alap, amelyre Krisztus Urunk Egyházát építi, akkor mindig meg kell erősíteme a tanítványok hitét; ha az ő Kezébe adta Krisztus a kulcsokat, mindig oldania és kötnie kell; ha őrá bízta Krisztus, hogy minden tanítványt "legeltessen", akkor pásztori tevékenységét folytatnia kell az üdvrend végső beteljesedéséig. Es mivel Péter személye halandó, a Péter-szerepnek tovább kell élnie Péter utódaiban. Ha van utódja Péternek, az nem lehet más, mint Róma püspöke; hiszen senki más nem tulajdonította magának ezt a címet, és az Egyháznak még egy töredéke sem tulajdonította ezt a címet más személynek. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy a hagyomány szerint Péter Róma püspöke volt. Hogy Péter Rómában járt, azt biztos történeti ténynek tarthatjuk. Valószínűleg már a Biblia is utal Péter római tartózkodására, amennyiben Péter első levele azzal fejeződik be, hogy a Babilonban élő egyház köszönti a levél olvasóit. Ez a "Babilon" nyilván nem a mezopotámiai város, Bábel, amely az első században már romokban hevert, hanem - mint a Jelenések könyvében (Jel 17-18) - Róma, az istentelenség hatalmas és feslett székhelye. Akár maga Szent Péter volt hát a "Péter-levél" szerzője, akár más sugalmazott szerző fedte magát Péter tekintélyével, az I. és II. század fordulóján már élt a meggyőződés, hogy Szent Péter Rómában tartózkodott. AII. sz. folyamán számos irodalmi tanúbizonyság utal arra, hogy Péter nemcsak Rómában tartózkodott, de ott szenvedett vértanúhalált is: így Római Kelemen (100 körül), Korinthoszi Dionüsziosz (170 körül), Lyoni Ireneusz (185 körül), Tertullianus (+ 220 körül) stb. A római Szent Seoes- tyén-katakombában a falra karcolt feliratok is tanúi ennek a meggyőződésnek. Caesareai Euszebiosz (+339), az ősegyház első nagy történésze, a II. sz.-ból eredő források alapján erősíti meg ezt a hagyományt. Annak is van fontossága, hogy egyetlen más hely sem kérkedett azzal, hogy Péter halála szentelte meg. 7
