Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa
madik ülésszakban majd az Egyház feladatát és a modern világba szóló küldetését vezetik le. - János pápa csak egyetlen ülésszakra gondolt. Az első ülésszak legmarkánsabb olasz résztvevője a karizmatikus Giacomo Lercaro, Bologna bíboros érseke volt. Montini azonban ismerte a Vatikán diplomáciai gépezetét, hisz XI. és XII. Pius pápák alatt mint tekintélyes diplomata dolgozott az egyház szolgálatában. Ehhez járult még a milánói érseki székben szerzett lelkipásztori tapasztalat. - A harmadik számbajöhető pápajelölt az örmény Agaganian oíboros volt, aki szimbolizálta volna a keleti és nyugati egyház egységét; de ő már a zsinat előtt tudatta, hogy nem fogadná el a legmagasabb tisztséget. így nem volt nagy meglepetés, mikor Montini bíborost már az ötödik választási menetben pápánax választották. - Mi lesz az új pápa feladata? - kérdezte az utolsó szavazási menet előtt egy francia bíboros olasz szomszédját. "János pápa halálával nyitva hagyta az ajtókat. Eminenciád bizonyára egyetért velem, hogy a nyitott ajtókat csapkodja a szél. Montini feladata lesz, hogy becsukja azokat" - volt a válasz. Jean Guittonnal, a Francia Akadémia tagjával folytatott párbeszédéből megtudjuk, hogy a Pál névvel céljára utalt: a péteri centralizmust, amelyet XII. Pius képviselt, harmóniába hozni a Szent János-i szeretettel, mely János pápa egyéniségében mosolygott ránk. Ifjúsága VI. Pál pápa egy nyugodt, békés, meleg családi körben nőtt fel Anyja, Giuditta Alghisi, korán árva lett, és így egy apácáktól vezetett kollégiumba adták nevelésre Milánóban. Apja jogot tanult Páduában, de már 21 éves korában szülővárosa kis újságját, az II Cittadino di Bresciát szerkesztette. Hamarosan az olasz néppárt képviselője lett. Anyja gyámja nem akarta, hogy Giuditta Giorgo Montinihoz menjen feleségül; nagykorúsága első napján, 1885. aug. 1-én volt tehát az esküvő. Nászútjuk Maria Einsiedelnbe vezette az új párt. A boldog családban három fiúgyermek született: Ludovico 1896-ban, Giovanni Battista 1897-ben és Francesco 1900-ban. A második szülés után a fiatal édesanya nagyon gyenge volt, s az újszülött Giovanni Battistát egy dajkának, a 30 éves Clorinda Perretti parasztasszonynak adta szoptatásra. Ez 14 hónapon át saját kislányával, Margheritával együtt táplálta a gyenge kisfiút anyatejével Navéban, egy Bresciától 8 kilométerre fekvő faluban. Aztán Bresciába, a Montini család házába költözött, hogy a még mindig nagyon gyenge Battistát édesanyja mellett táplálhassa tovább. Montini egész életén keresztül kapcsolatban maradt tejtestvérével; éppúgy nem szűnt meg kapcsolata elemi iskolai tanítójával sem. Először a jezsuiták Cesare Arid kollégiumának humán tagozatára járt gimnáziumba Bresciában. Hamarosan a Mária Kongregáció tagja és prefektusa lett. Gyakori betegsége miatt azonban nem tette le a vizsgáit, és ki kellett maradnia a kollégiumból. Magántanulóként tanult tovább Chiariban
