Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa
az állami gimnáziumban, mely kevésbé volt szigorú. 18 éves korában érettségizett Bresciában az állami líceumban. Gimnáziumi évei alatt Néri Szent Fülöp oratóriumának két pátere volt rá nagy hatással: Paolo Caresana (1882-1973) és Giulio Bevilacqua (1881- 1965), a liturgikus megújulás eredeti gondolkodású harcos apostola. Mon- tini egész életén át atyai barátra talált a páterban. Amikor pápának választották, Bevilacqua ezt a tanácsot adta neki: "Keveset beszélni, sokat tenni, másokra hallgatni, de még többet önmagadra.” A fasiszta idők éveiben, 1928-tól el kellett hagynia Bresciát. A Szerzetesek Kongregációjának prefektusa Rómába hívta meg, hogy így menthesse a pátert. 1940-ig mint a Szerzetesek Kongregációjának tanácsosa Bevilacqua együtt lakott Monti- nival az Aventinón. A háború alatt hajókáplán lett, majd visszatérhetett Bresciába, ahol egy külvárosi barakktemplom lelkipásztoraként élt tovább. 1965-ben Montini felvette a bíborosok közé, amit az öreg így kommentált: "Életemben sok mindent elkövettek ellenem, de ez volt bizonyára az utolsó merénylet." - A fiatal Montini Paolo Caresananál végezte gyónásait. Neki is Rómába kellett menekülnie a fasiszta üldözés elől. Halálakor Montini külön levélben köszönte meg az Oratóriumnak Caresana "leikiatyai segítségét és szívélyes barátságát". A bresciai szemináriumban kezdte meg Montini 19 éves korában filozófia-teológiai tanulmányait mint külső hallgató: gyenge egészsége nem bírta a szemináriumi napirendet. Bár a szülői házban maradt, hamarosan beteg lett, és magánúton kellett tanulmányait folytatnia. Tolsztoj, Goethe, Oscar Wilde tartozott olvasmányai közé. Wilde De profundisában aláhúzta ezt a sort: "A szenvedés egy nagyon hosszú pillanat", s a lapszélen megjegyezte hozzá: "A szegények bölcsek; jobban törekednek a felebaráti szeretet és jóság után, mint mi." - Már itt láthatjuk a szegények egyháza iránt érzett előszeretetét. - Éppúgy jellemző a következő aláhúzás: "a szegényekkel és művészekkel szeretnék találkozni, mert ők tudják, mi a szép, és tapasztalatból ismerik a szenvedést." - A művészetek iránti vonzalmát láthatjuk itt, mely a Vatikáni Múzeum "modern vallási művészet" osztályának megalapításával és Fazzini Feltámadás témájú hatalmas szobrászi alkotásának az új vatikáni kihallgatásterem (ma már VI. Pál- aula) számára való megrendelésével talál majd egyedülálló kifejezést. 20 éves korában fizikailag teljesen kimerültnek érzi magit. Mégis szívesen ír az egyetemi hallgatók La Fionde c. lapjába, amelyet egyik barátja szerkeszt. 1922-ben XV. Benedek temetéséről így emlékezik meg: "Felejthetetlen marad az a pillanat, mikor elnémult a Sixtus-kápolna kórusának éneke, és csikorogtak a láncok, melyeken a koporsót oda engedték le, ahol Péter mint vetőmag várja a jövendő feltámadást." - Mint pápa azt kéri végrendeletében, hogy egyszerű fakoporsóban és a földbe temessék el. Gyengesége miatt alig lakott valamit a szemináriumban. "Pater Caresana volt az én szemináriumom" - mondta később erről az időről. A szeminárium régense és spirituálisa nem is akarta, hogy pappá szenteljék a kevéssé ismert szeminaristát. Brescia püspöke, Giacinto Gaggio mégis 46
