Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Adriányi Gábor: Szent István, az első apostoli király
egyházait helyettünk és utódaink helyett intézhessétek és rendezhessétek." (Balics 1891,35.) Az okmány valódiságával kapcsolatos, de csak 1740-ben keletkezett évszázados tudományos vitát végül is 1909-ben Karácsonyi János egyetemi tanár, majd nagyváradi kanonok döntötte el, amennyiben külső és belső érvekkel kimutatta, hogy a "bulla" nem más, mint egy "cudar koholmány", mégpedig egy rendkívül rafinált kompiláció VII. Gergely pápa Salamon királyhoz 1074. okt. 28-án intézett levele és a Hartvik-legenda Surius-féle szövege alapján. Karácsonyi két tanulmányban (1909, 1913), melyek olvasása ma is vetekszik egy bűnügyi regény feszültségével, nagy erudícióval azt is bebizonyította, hogy mint szerző csak Marnavics Tomkó János boszniai püspök jöhet számításba. Ennek a hamisításnak a történeti háttere az volt, hogy a 17. században a Habsburg-udvarnak egyházpolitikai okokból szüksége volt annak igazolására, hogy a magyar királyokat megilletik az ún. "apostoli legátusi jogok". A pápák tényleges intézkedései Szent István korában Ma már semmi kétség nem fér ahhoz, hogy egy olyan j elentős aktus, mint királykoronázás és pápai kiváltságlevél átadása, valamint egy érsekség és több püspökség fölállítása nem történhetett pápai legátus közreműködése nélkül (Balanyi, Györffy 144, Püspöki Nagy). Az egyik ilyen követ Asztrik apát volt, aki a koronával együtt az "apostoli áldás levelét", azaz II. Szilveszter pápa valódi bulláját is elhozta. A pannonhalmi oklevél ama kitételéből, hogy Istvánt az apát szakadatlan segítsége juttatta a koronához, arra következtethetünk, hogy Asztrik nemcsak egyszer fordult meg István ügyében Róma és a fejedelmi székhely között. A valódi bulla tartalmára vonatkozólag feltételezésekre vagyunk utalva. Zolomér horvát királynak VII. Gergely pápától 1075-ben kiállított hűbéri fogadalomlevele ezeket felsorolja. A király zászlót, kardot, jogart és koronát kapott; ezzel szemben ígéretet tett az Apostoli Szék iránti hűségre, a pápai és egyéb egyházi rendeletek megtartására, az egyházi élet felügyeletére, a keresztény szellemű törvényhozásra és országának Szent Péter kezéből való átvételére. (Györffy 152.) Erre az utóbbira kifejezett hűbéri formában VII. Gergely és VIII. Bonifác pápák Magyarországon kísérletet is tettek (Fraknói 1895, 47-48, Balics 293-299, Balanyi 146), de István okleveleinek ismeretében minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy országa és egyháza minden hűbéri köteléktől mentes volt (Györffy 147). Az is bizonyos, hogy az 1001-es ravennai zsinaton II. Szilveszter pápa és tanítványa, III. Ottó császár jelenlétében István koronázása és egyházalapítása ünnepélyes megerősítést nyert (Györffy 161,178). Amint a magyar egyházszervezet jogi alapkőletétele pápai jóváhagyással és legációval történt, úgy annak további kiépítése is. Amikor 1009- ben Ajtony legyőzése után újabb hét egyházmegye szervezésére került sor, Azo ostiai püspök mint "Szent Péter legátusa" jött Magyarországra, és az új egyházmegyei határok megvonásánál, így a pécsi püspökség felállításánál is - amely az alapítólevél tanúsága szerint ugyancsak a pápa, "a szentséges 31
