Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Adriányi Gábor: Szent István, az első apostoli király
apostoli úr megegyezésével" jött létre (Balics 77) - jelentős szerepet játszott (Györffy 173,182, 280). A Szent István utáni első századok Azonban az a felhatalmazás, amelyet István király a magyar egyház szervezése kapcsán Rómától nyert, a történelem tanúsága szermt utódaira nem szállt át (Fraknói 1895,11-27 és 46-71). Ha tett is Szent László (1077- 1095) és Könyves Kálmán (1095-1116) arra kísérletet, hogy az akkor Nyugaton divatos invesztitúra jogát maguknak megszerezzék, erről a Szentszék nyomására azonnal le kellett mondaniuk, és így Magyarországon is az általános jogszabály uralkodott: a püspököket - természetesen a királlyal egyetértésben - a káptalanok választották. Amikor a Szentszék a 14. század elejétől kezdve, különösképpen pedig a pápák ún. avignoni fogsága idején (1307-1377) a pápai rezervációk (javadalombetöltések) rendszerét kiépítette, eljárása az egyre jobban önállósuló és kifejlődő nemzeti államok ellenállásába ütközött. így Magyarországon is. Már Károly Róbert (1308-1342) és Nagy Lajos (1342-1382) küzdöttek az új pápai politika ellen, Zsigmond (1387-1437) pedig a magyar korona valódi vagy vélt jogainak védelmére attól sem riadt vissza, hogy egy sor törvényt hozzon vagy hozasson (pL az 1397-es temesvári országgyűlésen), és IX. Bonifác, valamint VII. Ince pápákkal még a diplomáciai viszonyt is megszakítsa (Fraknói 1895,71-131). Mint a Német-római Szent Birodalom császára megpróbálta magyar királyi főkegyúri jogait XXIII. János pisai pápával is elismertetni (Fraknói 1895, 104-116). Amikor ez nem sikerült, a konstanzi zsinaton (1414-1418), amelynek megtartása és eredményessége kizárólag az ő érdeme volt, a pápai széküresedést kihasználva a bíborosi testülettől 1417-ben ígéretet csikart ki. A bíborosok, köztük a jövendő V. Márton pápa is, megígérték, hogy a pápák a jövőben a magyar király felsorolt főkegyúri jogait tiszteletben fogják tartani Ez az ígéret, amely a magyar jogi köztudatba, sőt történeti irodalomba is mint "bulla" került, természetesen nem köthette meg előre egy pápa kezét sem. Ellenkezőleg. Az okirat 1931-es megtalálása és annak ismételt publikálása óta felhozott gazdag nemzetközi szakkritika (Mályusz, Csizmadia, Szentirmai, Jedin) minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a pápák a kényszerhelyzetben megígért engedményt sohasem ismerték el. Később maga a magyar országgyűlés is kénytelen volt engedni és a régi gyakorlathoz visszatérni, amennyiben a püspököket a pápa királyi előterjesztésre nevezte ki. Újabb fordulat csak Hunyadi János kormányzó (1446-1452), illetve fia, Mátyás (1458-1490) uralkodása alatt következett be. Mátyás keménykezű egyházpolitikája azt eredményezte, hogy a magyar jogi köztudatban teljesen megcsontosodott a királyi főkegyúri jog, amelynek terjedelmét tetszés szerint bővíteni lehetett. Werbőczi István Hármaskönyve. Ennek a fordulatnak aztán egyenes folyománya volt Werbőczi István 1514-ben elkészített "opus tripartituma", amelyben a szerző négy érvet is 32
