Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Gerhard B. Winkler: Egyházfejedelem vagy lelkipásztor?
Gerhard B. Winkler EGYHÁZFEJEDELEM VAGY LELKIPÁSZTOR?- A pápai önértelmezés változásai Katolikus egyházértelmezés szerint a római püspök hivatala alkotó része az Egyház szentségi rendjének és egyáltalán az Egyház szentségi szerkezetének. Ezért nem meglepő, hogy a pápaság, akárcsak az Egyház a maga egészében, valamint az egyházi hivatal, a szentségi gyakorlat és a tanítás történelmi változásnak van kitéve. Emellett - akárcsak az egész keresztény hagyomány - a folytonosság és a folytonossági hiány (diszkontinuitás) törvényének van alávetve. A diszkontinuitás az idő változásából, a hivatal birtokosainak egyéni sajátságaiból következik, és a mindenkori üdvtörténeti kairoszból (időből), amelynek a hivatal viselői igyekeztek megfelelni. A folytonosság - eltekintve a Lélektől, akit Alapítója megígért az Egyháznak - egy olyan írásos hagyomány tényéből adódik, amely mindenkori eszmélődést, reformot (újraformálást) és helyesbítést tesz lehetővé. Itt nem a pápaság azon változásáról kell szólnunk, amely mintegy cso- portdinamikailag jön létre, s ezért különösebb magyarázatot nem igényel. Amikor egy arisztokratikusan tartózkodó, aszketikusan parancsoló személyiséget egy derűs, közvetlen, barátságos pápa vált fel, a rómaiak kíméletlenül meg szokták jegyezni: A változatosság kedvéért nem árt, ha egy "kutyafejű” főpapot egy "macskafejű" követ. 1. A "megfelelő történelmi pillanat" és a pápakép változása A véletlen és a csoportdinamika még nem magyarázza meg azt a tényt, hogy bizonyos korokban, bizonyos áramlatokra és mozgalmakra való tekintettel, új eszményképek és politikai elképzelések hatására az egyes hivatal- viselők bizonyos tulajdonságai olyan erősen érvényesültek, hogy Péter székébe került szerzetesekről, kánonjogászokról, ügyintézőkről, kincstáro- sokról, pénzügyi zsenikről, diplomatákról, teológusokról, nyelvészekről, könyvgyűjtőkről, irodalmárokról, humanistákról, világfiakról, sőt katonákról beszélhetünk. Niccolö Macchiavelli (1469-1527) szerint II. Gyula pápa (1503-1513) összfoglalata lett olyan papi köntösbe bújt uralkodótípusnak, aki katonai tehetségét kíméletlenül bevetette. A péteri hivatalnak ezt a harcias birtokosát háborús politikája miatt olyan egyének, mint Erasmus, az elvi elkor- csosulás összfoglalataként értékelték. Az ultramontán (Alpokon túli, pápapárti) történetírás egészen a mi századunkig megértést tanúsított személyével szemben, mert az ő esetében - mondják - a cél szentesítette az eszközöket. Különben a történelem folyamán a "jó pásztor" eszményképe (Jn 10,10) még a nagyon elvilágiasodott időkben sem tudott teljesen feledésbe me21
