Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Morel Gyula: A közösség mint emberi alkotás

közönség, előadás hallgatói, templomi szertartás résztvevői stb.), vagy viszonylag tartós állapotot idéz elő (falu, bérházak közös udvarral stb.). Az adott környezet egyrészt szelektív hatással rendelkezik (leginkább olyan emberek kerülnek egymás közelébe, akiknek hasonló az érdeklődése, illetve akiknek a környezet ilyen vagy olyan szempontból megfelel), másrészt rányomja bélyegét a környezeti egység résztvevőire (azonos személyek is más és más magatartást tanúsítanak a meccsen és a templomban). De ettől eltekintve az ilyen közösséghez nehéz megtalálni a megfelelő stílust, mert nagyon különböző rétegekhez, műveltségi és egyéb kategóriákhoz tartozó emberekből tevődhet össze.

Az utóbb említett probléma már kevésbé áll fönn az ún. társadalmi kategóriák esetében. Itt olyan személyekről van szó, akik legalább egy, az emberi együttélés szempontjából jelentősnek ítélt jeggyel rendelkeznek (egy társadalomhoz tartozó nők, munkások, akadémikusok, milliomosok stb.). Minthogy az adott jegy a társadalom számára fontos, elvárásokat köt hozzájuk, melyeknek a kötegét társadalmi szerepnek nevezzük, és melyek tipikus magatartások szociológiai magyarázatát adják (tipikus női viselkedés, tipikus akadémikus-mentalitás stb. egy társadalmon belül). Természetesen soha nincs dolgunk "tiszta" kategóriákkal: egy csak nőkből álló közösségben lehetnek munkás és akadémikus nők, egy csak munkásokból álló közösségben lehetnek nők és férfiak. De már ezekben az esetekben is van egy közös alap.

Társadalmi kategóriák tagjai között általában nem léteznek személyes kapcsolatok. Személyek, akik egymással viszonylag gyakran, személyesen érintkeznek, csoportot alkotnak. Ennek a már szorosabb értelemben vett emberi közösségnek számos változata található: a bandáktól és klikkektől az érdekcsoportokon át a primér csoportokig, mint amilyen pl. a család. - Első pillantásra azt lehetne gondolni, hogy minél homogénebb egy csoport (pl. csak akadémikus nőkből áll), annál egyszerűbb és eredményesebb az élete. Ezt azonban nem lehet tételként kimondani. Esetről esetre lemérhető, mekkora szerepet játszik az ellentétes előny: ti. a különböző adottságok, képességek és tapasztalatok közös kincsként való felhasználása a kölcsönös kiegészítés és kiegészülés által.

Ha egy csoport vagy nagyobb közösség meghatározott célok elérését tűzi ki maga elé feladatként, és a megvalósítás lehetőségének optimálása érdekében megfelelő tartós szerkezetet teremt, akkor szervezetről beszélünk. A célok és a szerkezet tudatos megtervezése, világos leszögezése és viszonylag tartósan kötelezővé tétele rendkívül megnövelheti a közösség eredményességét. A szervezetekben a szerkezetek többféle típusát lehet célszerűségi elvek alapján variálni. Közismert a "lineáris" (vagy átvitt értelemben hierarchikusnak is nevezett) fölé- és alárendeltségi beosztás, ahol a fölérendelt a célok elérése érdekében meghatározott számú alárendelt tevékenységére nézve rendelkezési joggal van felruházva, mellyel adott esetben köteles is élni.

A másik szerkezeti formát "funkcionálisnak" nevezzük. Itt ugyanis különböző személyek vagy csoportok egyenrangú, egymás mellé rendelt tevé6