Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Németh László: Keresztény közösségek formálása a Fülöp-szigeteken
hivatáshiánnyal küszködnek, az itteni politikai helyzet pedig lassan olyany- nyira nacionalista színezetűvé válik, hogy nem volna meglepő, ha a közeljövőben betiltanák a külföldi misszionáriusok bevándorlását. Ilyen helyzetben a jövő a helyi laikus vezetők kezében nyugszik. A jövő nagy kihívása laikus kiképző központok létesítése, melyek képesek lesznek kiképezni az alapközösségek vezetőit. Ma már néhány ilyen központ jó eredménnyel működik: a Maryknoll-atyák laikus intézete Davaoban (Mindanao szigetén), a jezsuiták intézete Manilában, a cebui laikus továbbképző intézet egy verbita atya vezetésével. Hiányzik azonban egy általános, az egész ország számára kidolgozott irányelv és program a laikus vezetők formálásához. Az egyházi alapközösségek száma napról napra nő. Biztató, hogy ezek a közösségek fő ’’lelki tápláléka" az Isten igéje. A jövő feladata még jobban meghonosítani az Isten igéjét és a Bibliát mint könyvet az alapközösség tagjai között. A múlt és olykor a jelen missziósmunkája is sokszor nagy és anyagilag eléggé drága terveken (iskolák, kórházak, nagy pasztorális központok felépítésén) fáradozott és fáradozik. Mindez természetesen hozzátartozik az integrális evangelizációs munkához: Nemcsak hirdetni az igét, hanem emberségesebb társadalmat teremteni az életszínvonal emelésével. Az ilyen tervek sok jó eredményt hoztak, azonban néhány negatív jelenség is mutatkozik:- A helyi egyházak nem képesek anyagilag fenntartani ezeket a nagy épületeket és intézményeket külföldi segély nélkül (Caritas, Misereor);- Az emberek sokszor nem érzik, hogy a nagy központok, épületek az "övéké" volnának, hisz sokszor mindent ingyen kaptak. Nincs tehát felelősségérzet ezen dolgok iránt. A jövő anyagi segítsége inkább a laikus vezetők iskoláztatására, olcsó Bibliák nyomtatására, (az alapközösségeken belül) új munkahelyek megnyitására irányulhatna, és nem annyira fizikai létesítmények felépítésére. Ahogy már előbb említettem, a vallásos élet sokszor eléggé sekély, felületes. Habár a kereszténység már több mint 400 éve virágzik a szigeteken, az animista vallás befolyása még ma is érezhető. Ez egy bizonyos fokú szinkretizmushoz vezetett a keresztények között, különösen a távoli vidékek lakosai között, akiket a misszionáriusok csak ritkán látogatnak meg. De a szinkretizmus befolyása érezhető nagyobb keresztény központokban is. Főbb ismertető jelei: az ősök tisztelete, bizonyos fokú hit a reinkarnációban (a halál után az ember képes újból testet ölteni), a gonosz és jó szellemek fontos szerepe az életben, ezek kiengesztelésén vagy barátságán/- rosszindulatán múlik az ember élete és sorsa, varázslók szerepe a közösség életében. A fülöp-szigetiek nagyon vallásosak, a jövő misszionáriusaira vár, hogy ezt a vallásos érzést ügyesen összeforrasszák a keresztény tannal. E feladat sikere inkulturáción íog múlni. A fülöp-szigeteki egyház még ma is nagyon spanyol arcú. A liturgia, a teológia még sajnos nem hozott eredményes és eredeti megoldásokat. Az egyházi alapközösségek feladata egy, a közösségekben átélt és kiimádkozott helyi teológia kidolgozása, sajátos liturgiái megoldásokkal. A helyi teológia első gyümölcsei csak mostanában 42
