Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Fehér Gyula: A francia Don Bosco
kezdenek mutatkozni, az utóbbi 20 évben pár neves teológus azon fáradozik, hogy megfelelő szókincset kovácsoljanak a teológiai kifejezések helybeli nyelvekre való lefordítására. A gyakorlatban ugyanis a legfőbb fogalmakat spanyol szavakkal nevezik meg: pl. Szentháromság, Oltáriszentség, kiengesztelődés és megannyi más fogalom. A fülöp-szigetekiek az egyetlen katolikus nemzet Ázsiában. Az itteni katolikusok mind jobban és jobban érzik a kihívást, hogy a környező államokba menjenek evangelizálni. Hála Istennek, a fülöp-szigeteki misszionáriusok száma állandóan növekszik. Ez biztos jele annak, hogy a helyi Egyház virágzik, az egyházi alapközösségek életrevalóak, és képesek tanúságot tenni keresztény mivoltunkról. Fehér Gyula A FRANCIA DON BOSCO (Boldog Daniel Brottier - 1876-1936) Az első világháború nem érte váratlanul Európát. Már évek óta készültek rá, de a szörnyű valóság fölülmúlta az elképzelést. A hadüzenet hírére a francia papok is jelentkeztek önkéntes szolgálatra. A tábori lelkészek között ott volt Daniel atya is, aki négy évet töltött arcvonalban a 26. hadosztállyal. A vogézek, Flandria, Verdun, Compiégne és ismét Verdun, hogy csak néhányat említsünk működése színtereiből. Soha sem fogadta el a veszélytelenebb kórházi beosztást. Mindig az első rohamcsapattal indult. Ott látták a sebesültek fölé hajolva, hitünk vigaszát osztogatva. Ott volt, amikor a sebesülteket kellett menteni, összeszedni. Jelenléte bátorságot öntött a csapatokba. Hősiességéért hat kitüntetést kapott, s fellűzték reverendájára a becsületrend keresztjét is. "Legendás hírű lelkész", "a sebezhe- tetlen" volt a népszerű jelzője. A fegyverszünet után még 1919 májusáig maradt csapatánál a megszállt területen, Németországban. 1919-ben Mainzban missziós püspökének, Mgr Jalabert-nek elmeséli háborús élményeit: "Mennyi veszélyen mentem át! Ezerszer néztem szembe a halállal, százával estek el társaim körülöttem: csodás módon még meg sem sebesültem... Megvallom, Monseigneur, nem tudom megmagyarázni ezt a rendkívüli védettséget." "Kedves Atyám - felelte Mgr Jalabert -, egy titkot árulok el." Kihúzta a breviáriumból a gyermek Jézusról nevezett Teréz nővér képét és megmutatta: fényképemet ráragasztotta a lisieux-i kis kármelita képére. "Ez az a kép, amelyre ragasztottam az ön fényképét, kedves Brottier atya, amikor megtudtam, hogy a harctéren van. Nézze: fényképe hátára írtam: ’Kicsi Teréz nővér, őrizd meg nekem Brottier atyát.’ Most már látja, és feltétlenül 43-
