Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Őrsy László: Az Egyház életében való részvétel új korszaka
lás szentségében, amikor a személy megkapja a Szentleiket, újrateremtődik az Egyház ezen tagjának Isten által való megerősítésével. Világos, hogy az ilyen bekebelezés feltételezi a részvételt. Amikor az eukarisztiát ünnepeljük, részt veszünk Krisztus élő és cselekvő testében. Itt nemcsak egy pusztán egyéni ájtatossági cselekményről van szó. Az, aki bebocsátást nyert Krisztus testébe, nem maradhat idegen ennek a testnek szent cselekményeinél. Érdekes, milyen erélyesen hangsúlyozza Pál, hogy az Úr asztalánál nem lehet megkülönböztetés: "Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a kcrcsztséggcl: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott ál” (lKor 12,13). Ez az asztali egység meddő lenne, ha nem folyna tovább a cselekvés egységében, ami nehezen létezhet részvétel nélkül. A keresztény történelem tele van a részvétel példáival számos szinten. Nem tehetünk mást itt, minthogy felsorolunk néhány beszédes tényt, ami elégségesen igazolja, hogy nem kardoskodunk valami furcsa újítás mellett. Laikus személyek részt vettek a legtöbb egyetemes zsinat ünneplésében ilyen vagy olyan formában, vagy az összehívásánál, vagy tagjai voltak teljes szavazati joggal. Hosszú időn keresztül és több helyütt szava volt a laikusoknak a püspökválasztáskor. Az első századokban a püspökök a papsággal való teljes egységben kormányozták egyházmegyéjüket. Pátriárkák és metropoliták - különböző vidékeken - huzamosan gyakorolták a kormányzás szinodális formáját. Tulajdonképpen a bíborosi testület szervezete is ilyen szokásból nőtt ki. Végül az egyetemes zsinatok megjelenése sem más, mint a szinodális szerkezet teljes kifejlete a legmagasabb szinten. (A II. Vatikáni Zsinat rámutatott, hogy a püspökök testületé teljes hatalommal működhet, bár nem ülésezik zsinat. Rendes körülmények között is részt vehetnek a teljes, legfelsőbb és egyetemes kormányzati hatalomban.) 9. Újabb kulturális fejlemények, amelyek segítik a részvételt A képzettség szintjének emelése a laikusok között? A negyedik századtól (amikor ugyanis az Egyház nyilvános szervezetté lett) a modern időkig az értelmi képzés nem volt közjó. A klerikusok előnyben részesültek, különösen a felsőbb klérus. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy az egész papság mindig jólképzett volt. De nagyjából ők voltak a tanultak. Az átlagember pedig a tanított. Ez a helyzet megteremtette az egyházkormányzat sajátságos stílusát: jóakaró, oktatni kész, de nem szívesen figyelt a tanulatlanokra. Ez a helyzet drámai módon változásnak indult a 19. század második felében, és változik egész napjainkig. Napjainkban - legalábbis egyes országokban - a képzettség soha eddig el nem ért szintre emelkedett. Világos, hogy szükséges a kormányzat új stílusa, ahol azok, akik tudnak, hatalmat gyakorolnak (nem tagadhatjuk!) azok felett, akik értelmileg nem kevésbé illetékesek, s talán tényleg nem kevésbé tanultak. Hathatósabb részvétel lehetne az új stílus része. Számos országban - beleértve az Egyesült Államokat is - az Egyház az eddiginél nagyobb szabadságot élvez. Alapításától - első alkalommal a világ egyes részein - az Egyházat nem üldözik, nem szorongatja a világi hatalom, 26
