Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Őrsy László: Az Egyház életében való részvétel új korszaka
nincs lekötelezve senkinek valamiféle világias szövetség révén. Történelmileg ugyanis az első három században az Egyház állandó elnyomást és időközönként üldöztetést is szenvedett. A negyedik századtól szövetségre lépett az állammal (különböző államokkal), ami még ma is fönnáll számos országban. A világi hatalom részvétele az Egyház életében és működésében komolyan befolyásolta a hívek részvételét. Számos országban az állami minisztériumok széleskörű befolyást gyakoroltak a püspökök kinevezésére, az egyházi javak igazgatására, a nevelési ügyekben. Gyökeresen más helyzet állt elő az Egyház és állam szétválasztásának tanával. Az Egyház tökéletesen szabad. Nem támogatja őt a világi hatalom. A híveket nagyobb közreműködésre hívhatja meg a saját közösségeik életébe. 10. A részvétel és az Egyház természete Ezzel kapcsolatban nem kell sokat mondanunk, mivel a kérdést már kimerítettük. Ha a részvétel új szelleme teológiai forrásokból fakad, tényleg egyeznie kell az Egyház valós természetével. Még pontosabban: forrása maga az Egyház természete. Ez a részvétel maga a cselekvő, élő, tényleges Egyház. További fejtegetés szükségtelen. Talán még egy megjegyzést kivéve: A részvétel megnövekedésével modern egyházunk új korszakba lép. "Az értelem új szokását" kell kifejlesztenie, ahogy azt VI. Pál kedvenc kifejezése mondja. Új eljárásmódokat kell kidolgoznia. El kell hagynia a gondolkodás és cselekvés évszázados (4-8 százados) módjait. Ilyen változás azonban a legjobb körülmények közepette sem könnyű. Egy tényező még inkább nehézzé teszi. A történelem jelen pontján mi még messze vagyunk attól, hogy teljesen felfogjuk az Egyház természetét. Ahhoz viszont eleget tudunk, hogy megválthassuk: az Egyház Isten népének gyülekezete. Hatalommal van áldva, hogy hirdesse az örömhírt. Ugyanakkor a meg- szentelődés forrása is. Amikor aztán részletkérdéshez érkezünk, válaszok után kapkodunk, de a titok nem tárul föl egyik napról a másikra. A teológiai vita legtöbb kérdése, amely manapság az Egyházat általánosan foglalkoztatja, magával az egyháztannal kapcsolatos: Mennyiben támogatja a Lélek az Egyházat pl. a moralitás kérdéseiben, amelyek a biológia legújabb fejlődését kísérik? Van-e hatalma az Egyháznak, hogy új hagyományt létesítsen a nők szentelésével? Képes-e az Egyház rendes körülmények között megbocsátani a bűnöket gyónás nélkül? Az ilyen kérdések fölvetik elsősorban azt a problémát: Hol a határa az Egyház Istentől kapott hatalmának? Nem csodálkozhatunk azon, hogy a misztérium (ami az Egyház) nem szállít olyan gyorsan feleleteket, ahogy azt mi szeretnénk. A misztériumok kinyilvánulásához időre van szükség. Ezért okos, ha beismerjük: Nincs itt és most világos válaszunk a részvétel mértékének sok kérdésére. Az Egyháznak kb. öt - vagy talán több - évszázadra volt szüksége, hogy bizonyos világossággal kifejezze a Szentháromság és a megtestesülés tanát. A teológia központi kérdése korunkban az Egyház. A II. Vatikáni Zsinat ugyan két konstitúciót - egy dogmatikait és egy lelkipásztorit - hirdetett ki az Egyházról. De ez a vizsgálódás folyamatának inkább a kezdete mintsem a befejezése. Majd ha mi (vagy ők, a keresztények eljövendő nemzedéke) képesek leszünk jobban megérteni az Egyházat, akkor mi (ők) jobb 27
