Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Őrsy László: Az Egyház életében való részvétel új korszaka

az egyházi rend jelent meg mint olyan, ami a legnagyobb méltóságot adja. A keresztség magától értetődő lett. Nagyobb teológiai viták nem bontakoztak ki többé körülötte. Az egyházi rend - a maga sokrétű formáival - a figyelem és a viták középpontjába került. A szimbólum-képződés - címek, ruhák, életstílus stb. - szintén a felszentelt személyekre irányította fénycsóváját. Márpedig a közösség által felhasznált jelképek nevelői is a közösségnek. Napi üzenetként magasra értékelte a felszenteltek méltóságát, míg alig mondott valamit a kereszteltek rangjáról. Ennek eredményeként fokozatosan kifejlődött az a felfogás, hogy az Egyház elsősorban a klérusból áll. A többieknek többé-kevésbé passzív szerep jutott.

Másik tényező volt a centralizálás folyamata, ami a reformáció után fejlődött ki. Azért, hogy megmentse a tanbeli és fegyelmi egységét, a 16. századtól az Egyház új életstílust fejlesztett ki, amivel eltávolodott a középkor nagy intellektuális vitáitól eltávolodott a szokások sokrétűségétől (plurality). A Szentszék újonnan létrehívott offíciumai mind több és több hatalmat nyertek. Ha a tanítás egy pontjában vita támadt, ezeknek volt joguk eloszlatni a kételyt. Ha a helyes és a helytelen vita tárgyává vált, csak ők bíráskodhattak. Ezt az új felfogást erősítette az új törvény is, amit az iskolák hoztak létre. A törvényt nem úgy értelmezték többé mint az ok kifejezőjét, ami rendet teremt a közösség életében (az arisztotelészi és tomista hagyomány vonalán). A jog a törvényhozó akaratát tükrözte (finom nominalista felfogás szerint a keresztény filozófusok között). Ha kétely támadt, fölösleges volt a véleménycsere, a törvényhozót kellett megkérdezni. Hisz ő lett minden törvény legfőbb elbírálója. Sőt, ez a tendencia az irányba fejlődött, hogy a tanbeli nehézségeket is ugyanúgy kezelték mint a fegyelmieket. Ha feltűnt egy kétely, az illetékes felsőbbségnek kellett azt eloszlatnia. Szükségtelenné váltak a hosszú eszmélődések. Új szokás alakult ki az egész Egyházban: a teológiai kérdések megfejtéséért az illetékes római offíciumhoz fordulni! Láthatjuk tehát, hogy ilyen körülmények között kevés lehetőség nyílt bármilyen részvételre.

8. A részvétel megiiövekedett gyakorlatának teológiai alapjai

íme a teológiai alapok:

Belekeresztelkedni a keresztény kommunióba annyit jelent, mint bele- keresztelkedni a (közreműködésbe) részvételbe. Rendszerint egyedi cselekvésként fogjuk fel a keresztséget: A személy Isten fogadott gyermekévé lesz. Ez azonban egyoldalú meghatározás. Az újonnan megkeresztelt egy test tagjává lesz. Egy tag sem létezhet a test nélkül, de a test sem a tagok nélkül. Minden új tag új helyzetet teremt a testben egyéni adottságaival, amelyek nem helyettesíthetők, mert nem léteznek másutt. Részvétel (közreműködés) nélkül a test nem teljes, a testnek hiányzik az integritása.

Amikor megbérmálnak egy személyt, megkapja a Szentleiket. Nemcsak saját megszentelődése céljából, hanem az Egyház építésére. Ez, kétségtelenül, bizonyos részvételt is jelent a közösség életében és munkájában. Emögött a kijelentés mögött az a teológia áll, hogy a Szentlélek kiáradása a tanítványolúa egyben az Egyház megalapításának végső aktusa. A bérmá25