Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Őrsy László: Az Egyház életében való részvétel új korszaka

- Az Egyház történelmi valóság, beágyazott az emberi család történelmébe. A történelem viszont változásokat jelent. Ugyanakkor hisszük, hogy az Egyházban létezik egy állandó rész, ami megmarad minden változás ellenére. Benne őrződik az Isten szava, benne a kegyelem forrása örökké üde. Ezen állandó részen kívül azonban sok szerkezet és szervezet változhat, sőt idővel változnia is kell. A legnagyobb jelentőségű a különbségtevés aközött, ami állandó (a Szentlélek erejéből) és aközött, ami változandó (Isten segítségével és emberi képességgel). Ha erre nem ügyelünk, az Isten kegyelme meghiúsításának kísértéséhez vagy a szükséges fejlődés megakadályozásához vezethet. Bizonyos, hogy ezt a megkülönböztetést szem előtt kell tartanunk, amikor a részvétel magfogalmat a gyakorlatba ültetjük.- Napjainkban Egyházunk nagyon mélyreható változásokon megy keresztül. Nem az állandó része, de majd minden más vonatkozásában. Tulajdonképpen egy rohamosan fejlődő társadalmi valóság. Emiatt a részvétel helyesen csak kapcsolatban a fejlődő és változó közösséggel érthető meg. Nem valami megcsontosodott, statikus valóság.- A mai Egyház életében adva van egy bizonyos zavar, amely hasonlít ahhoz a zavarhoz, ami akkor keletkezik, amikor két - a hegyről lefelé száguldó - síelő találkozik a völgyben. Az egyik egy eszmei irányzat, amely közvetlenül a reformáció utáni időben keletkezett és állandóan táplálódott egészen a legújabb időkig. A másik azt az irányzatot képviseli, amely az első századokban jelentkezett, feledésbe merült, de újraéledt a II. Vatikáni Zsinat irányelveiben: térjünk vissza ősi hagyományainkhoz. A részvétel szigorúan ezen régebbi irányhoz tartozik.- Bármennyire alapos lehet a kutatásunk, bármilyen közel kerülhetünk az igazsághoz, annak tudatában kell lennünk, hogy a teljes igazság könnyen kijátszhat minket. Mi csak arra vagyunk képesek, hogy megközelítsük az igazságot. Ez tegyen minket alázatossá, de gyanakvóvá is tesz minket minden feltételezéssel szemben, amellyel mások azt fejezik ki, hogy fölismerték a végső megoldást. Vitathatatlan, hogy az Egyház - egyes hitigazságok esetében - az igazságot állandóan birtokolja. De senki sem kapott garanciát, hogy mindenben megkapja za igazság végső kinyilatkoztatását. János idézi az Urat: "Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra (16,12). Az elvezetés "a teljes igazsághoz" folyamatban van.

3. Mi a forrása az egyetemes részvétel új értelmének?

Minek kérdezzük ezt? Mert el kell döntenünk: vajon autentikus-e vagy sem a részvétel ezen értelme. Ennek érdekében meg kell határoznunk a forrásokat.

Először is, puszta tévedés is lehet, amit a világpolitika sugall, és ami nem alkalmas az Egyház számára. Mindig hallhattunk a nép hatalmáról. Kísérthet, hogy ezt az - egyébként politikai - elvet az Egyházra is alkalmazzuk, bár az nem politikai szervezet, hanem Isten titokzatos ajándéka az emberiségnek. A részvétel ugyanakkor lehet az Egyház alaptermészetének kifejeződése. Hisz az Egyház "ecclesia", hivatalosan "összegyűjtött közös