Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Őrsy László: Az Egyház életében való részvétel új korszaka

Vitathatatlan az a tény, hogy az egész Egyházat átszövi az erős és egyetemes részvétel igénye. Mielőtt azonban elfogadnánk ezt a törekvést és teljes áttekintést adnánk, tudnunk kell: Az élet hiteles forrásából fakad, vagy a romlás sötét erőit képviseli? A közösség válaszai és visszhangjai szokás szerint nagy mértékben többértelműek: a lelkes pártolástól a határozott elutasításig. Ilyen ellentétes viszonyulások gyakorta súlyos feszültségekhez vezetnek az Egyház társadalmi testében. Ez esetben vitathatatlan az ügy tanulmányozásának és megvilágításának igénye. Egy tárgyalás nem elégséges a tanulmányozáshoz, ám e tárgyalás is megmutathatja a jövő kutatások kötelező irányát. Ezért a célunk: megvizsgálni a részvétel fogalmát; ezután szemügvre venni, mennyire tartozik az Egyház lényegéhez a részvétel és mennyire fejezi ki az Egyház természetét; végül pedig utalni arra, adhatunk-e ennek teljes létjogosultságot az Egyház életében és munkájában.

1. Hogyan érthetjük meg a részvétel fogalmát?

Nem kezdjük pontos definícióval. Inkább bevalljuk, hogy a részvételt ilymódon nem határozhatjuk meg, mert magfogalom. De mit jelent az, hogy magfogalom - kérdezhetjük. Két fogalomtípus szembeállításával szeretnénk válaszolni.

Egyrészt léteznek fogalmak, amelyek addig a pontig fejlődtek, hogy értelmüket kifejezhetjük olyan definícióval, amelynek pontos és majdnem tökéletes tartalma van. Sok jogi fogalom ilyen, pl. a joghatóság, a felhatalmazás, a tulajdonjog, a szerződés stb. Másrészt léteznek fogalmak, amelyek meglátást jeleznek, aminek a tárgya jól kivehető, ám a föltárás folyamata még nem jutott el addig, hogy tartalmáról részletes ismeretet szolgáltathasson. Számos teológiai fogalomra áll ez: az Újszövetség hemzseg tőlük. Jézus Péternek és más apostoloknak tett ígéretei a hierarchikus szerkezet irányába mutatnak, de a szerkezetet nem határozzák meg pontosan és teljesen.

AII. Vatikáni Zsinaton találkozunk a fogalmak mindkét típusával. Egyrészt a Szent Liturgiáról szóló Konstitúdóban találkozunk a szentségek pontos megfogalmazásával. Másrészt az Egyházról szóló dogmatikai kons- titúció intuitív meglátásokat tartalmaz a kommunióról, a kollegialitásról, a participációról, amelyek távol maradnak a pontos meghatározástól. Alapfogalmak vagy alapkijelentések ezek. Ha már a zsinat bevezetett ilyen intuitív meglátásokat az Egyház életébe, a nép - beleértve a zsinati atyákat is, akik hazatértek - feladata elfogadni és továbbfejleszteni azokat. A zsinat tudatában van annak, hogy ezen meglátások a keresztény közösség életének különböző szempontjait fejezik ki autentikusan, de nem ment (nem is mehetett) olyan messzire, hogy ki is fejtse azokat. Azokra bízta ezt, akik hallották és elfogadták a nyilatkozatokat és folytatják azok mérlegelését elméjükben és szívükben.

Ha egy alapfogalmat úgy kezelünk, mint egy érettebbet, ez szükségszerűen téves eredményhez vezet. A rideg meghatározás, amit bizonyos tudományos módszer nevében rákényszerítünk, könnyen eltorzítja azt,