Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Közösség az Egyházban
Pál-i szóval nous Christo u-ban részesít minden hívőt (lKor 2,16). Ám minél inkább részesedünk a Krisztus elméjében és szívében, annál közelebb kerülünk Atyjához: a Krisztus gyermeki bizalmával adunk Neki hálát, a Krisztus gyermeki szeretetével kérjük és dicsérjük. Ezért és ennyiben talál imádságunk is meghallgatást az Atyánál. Ha Krisztus nevében imádkozunk, azaz amennyiben az Ő imádságát és az O szándékait magunkévá tesszük, az Atya mindig meghallgat. A legvilágosabb példa erre a szentségi imádság: mikor az Egyház a Fiú képviselője, a pap által kéri az Atyát, hogy' Szendéikével szentelje meg a kenyeret és a bort, és tegye szent Fia Testévé és vérévé, vajon visszautasíthatja-e az Atya ezt az imádságot? De minden keresztény napi imájára is áll ez: ha Krisztussal együtt kéri, hogy jöjjön el az Atya Országa, akkor valóban "lehetővé teszi" az Alya számára, hogy benne uralkodjék s mindennap egy kicsit jobban megvalósítsa életében az Ő uralmát. Az egység a Fiúval az örökkévalóságban lesz teljes, ahol Szent Ágoston szavai szerint az egyetlen Krisztus fogja imádni és szeretni az Atyát. Ö pedig fej és test; azaz a názáreti Jézus és misztikus Testének minden tagja A Lélek erejében nemcsak Krisztusban és az Atyában vagyunk, hanem egymásban is: egymást "belülről" szerethetjük, hiszen az Egyház minden tagjában jelenlévő Lélek ihleti a szeretetünket és képesít arra, hogy a másikat belülről megértsük és elfogadjuk. Ha a Lélek révén Krisztusban és egymásban vagyunk, akkor érthető, hogy egyet hiszünk és egyet akarunk: ugyanazon hitben és ugyanazon értékekben részesedünk. Az egy hit és az egy szeretet pedig mélyíti a Lélekben való egységet, a Krisztus elméjében és szívében való közös részesedést. Ezért Szent Pál nem szűnik meg híveit arra buzdítani, hogy ugyanazt gondolják és szeressék (to auto phronein, vagy to hen phronein (Róm 12,16; 15,5; 2Kor 13,11; Fii 2,2; 4,2). A legszebb szöveget talán a Filippi levélben találjuk: "Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanazzal a szeretettel szerettek, egy lélekkel ugyanarra törekedtek. Semmit se tegyetek irigy vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt" (2,2-5). A Szentlélek révén való "egymásban levés" nemcsak az Egyház tagjaira, de a helyi egyházi közösségekre is vonatkozik. Minden helyi egyház a másikban is van, valamiképpen azonos minden más helyi egyházzal, hiszen ugyanaz a Lélek változtatja át a kenyeret és a bort mindenütt az egy Krisztus testévé és vérévé, és ugyanaz a Lélek építi fel az eukarisztián keresztül a Krisztus egyetlen misztikus Testét minden egyes helyi egyházban. Az Egyházak "egymásban levéséinek különlegesen fontos esete a helyi egyházaknak az apostolok egyházával való azonossága. Minden idők helyi egyházai nemcsak folytatják az apostoli Egyházat, nemcsak annak "jogutódjai". Ilyen hosszú folytonosság bár ritka, de egy pusztán földi intézménynél is elképzelhető. Többről van szó: a mai Egyház az apostolok Egyháza. 17
