Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Közösség az Egyházban
kereszténység elfogadásával, az Egyház igazi egysége ellen vétettek). Nem ragaszkodhat egyetlen történeti kor formáihoz sem (amint láttuk, a kezdetek apostoli Egyháza más lapra tartozik); mindig megújul, mindig minden újban fel kell ismernie és el kell fogadnia a jót, de el kell vetnie a rosszat. Mindez áll az egyházi kultúra, tanítás és szervezeti élet különböző formáira. Nem lehet egy nyelvet, egy kultúrát, egyfajta egyházszervezetet az egység nevében abszolút és végérvényes értéknek tartani. A Lélek transzcendens jelenléte isteni hajlékonyságot biztosító és a legnagyobb különféle- ségeket is egyesítő erő az Egyházban. Ezt kimondva azonban úgy tűnik, hogy a Lélek a különféleséget tiszteletben tartó, sőt azt okozó tevékenysége ellentétbe kerül a megtestesülés konkrét formákat egyetemesen kötelező normákká avató elvével. A feszültség a két elv következményei között tagadhatatlan. Azonban ez nem vezethet igazi ellentétre, hiszen a Lélek a megtestesült Krisztus Lelke. Ezért, amint előbb mondtuk, a Lélek az apostolokon és a keresztségen, a kenyér és a bor szentségijeién keresztül, azaz a megtestesült Isten Fia és apostolai által lefektetett struktúrák közvetítésével van jelen az Egyházban. Hogy ezek a struktúrák mennyit változhatnak a korok ill. kultúrák igényeinek megfelelően (pl. hogy a szentmise rítusát mennyire lehet a hindu vagy a kínai kultúra igényei szerint átalakítani, hogy a római püspök központilag kormányoz-e, vagy pedig az autonóm helyi egyházak hitben, erkölcsi és szentségi életben megvalósuló egységének legfőbb őreként működik-e csupán), azt az Egyházban felszínre törő igények és a történeti helyzetek figyelembe vételével végső soron a Tanítóhivatal dönti el, hiszen egyedül az kapta meg Krisztus Lelkének erre a célra szolgáló karizmáját. Miután utaltunk a különbözőségek tiszteletben tartására, sőt előmozdítására, vizsgáljuk meg, hogy e különbözőségeket hogyan fogja egységbe a Lélek, pontosabban, milyen ez az unitas Spiritus,a Lélek által létrehozott egység. A nyugati szentatyák szerint a Lélek az az Isteni Személy, aki egészen az Atyában és egészen a Fiúban van: az Atya és a Fiú Őbenne egy. A Szentlélek egyházformáló kiáradása éppen azt jelenti, hogy O, aki egészen az Atyában és egészen a megtestesült Fiúban létezik, mint a kettő közös és a kettőt egybekapcsoló "lehelete", egyszerre az Egyházben is jelen lesz: a maga oszthatatlan isteni valóságában egészen van jelen az egészben és egészen az Egyház minden egyes (lelkileg) élő tagjában. A Lélekjelenlétének a célja, hogy kiterjessze az Egyházra az Atya és a Fiú kapcsolatát. Amint az Atya és megtestesült Fia a Lélekben egy, úgy azok, akik ezt a Lelket hittel és az Egyház szentségein keresztül befogadják (a megfeszített Krisztus oldalából kiömlő víz és vér egyszerre a Léleknek és az alapvető szentségeknek, a keresztségnek és az eukarisztiának a szimbóluma), azok a Krisztus és az Atya kapcsolatában részesednek. Akikben a, Lélek lakik, azokban a Lélek kiformálja Krisztus vonásait. Iréneusz az Újszövetség tanítását foglalja össze, amikor a Szentleiket communica- t i o Christ i-nek nevezi, ti. a Szentlélek működése éppen abban áll, hogy Krisztust közli, azaz Krisztus istenemberi létében és életformájában, Krisztus gondolataiban, szándékaiban, érzelmeiben és< erényeiben, Szent 16
